A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LAJOS Árpád: Házépítés régi módja Kácson

LAJOS ARP AD a kalász alatt átkötötték, a vastag végeket egyenesre sulykolták, aztán sorra, rendre kalásszal fölfelé ezeket a zsuffokat a bordalecekre kötözgették, kötés közben is egyenlőre sulykolva a bábuk vagy a zsuffok alját. — A ház gerincén már másként helyezték el a bábukat: az átkötésnél a kalász irányából kettéosztották az egészet, majd a kalásszal lefelé mintegy lovaglóülésben ültették föl és kötötték a gerincre szalmakötéllel. A bábuk egymás mögött szorosan, vastag végükkel fölfelé, egymás mögötti sorban helyezkedtek el, hasonlatosan a szamár sörényéhez a nyak tetején. Ügy is hívták ezt a szalmafedést, hogy siríny. A siríny jól felfogta az esőt, havat, s emellett még kedves, tetszetős külsőt is adott a háztetőnek. Arra is ügyeltek, hogy a bábuk elől le ne csússzanak, azért a bordalécek végeit átfúrták és keresztben átpeckelték keményfából vágott, mintegy 30—35 cm hosszúságúra faragott tüalakú, úgynevezett szélrakoncákkal. Az oromzat dísze, a vértelek úgy készült, hogy az első sárgerendába és a kezdő, fő szarufákba sűrűen befúrtak és a furatoknak megfelelően, függőlegesen mogyorófa rudacskákat feszítettek be. Ezt a vázat vízszintes fonással befonták vékony mogyorófa hajtásokkal, ahogy a kácsiak mondják: mogyorónyövésekkcl. A ház hátsó oromzata hasonlóan készült, csak durvább fonással, s padlásajtóval, ahová létra vezetett fel. (Egyébként volt olyan ház is, melynek padlására a pitarból mehettek fel létrán.) A tűzhelyet a pitar és a szoba felől készítették el. A két helyiség közti közfalon, a két bótív közt hagyták meg még a falak felhúzásakor a kimence száját, mintegy 40x40 cm. kerületű, négyzet alakú rést. Most először a pitar felől felhúzták a kimence szája előtt a külső padkát, a pitar kucikját (alapja kő, a kucik teste kő és törekes föld), de úgy, hogy alul kis nyitott üreget hagytak, a hamutarlöt. Ugyanis a kucik lapos tetején a kimence szájába fűtöttek, a lehulló hamu a pitarkucik mögött, bent gyűlt össze, s innen a hamutartón át húzták ki szénvonóval. — Már nagyobb munka volt a tűzhely szobai részének megépítése. A kimence száján túl a szoba földjén kimérték, meddig terjed a búbos a szobakucik-kal. A búbos belkerületének szélességét mintegy 90, hosszúságát 120—150 cmben mérték ki, magasságát 150—160 cm-ben tervezték meg, míg a kucik hoszszát 168—170 cm-ben határozták meg, cca. 60 cm szélességgel, hogy egy ember fekvőhelyének megfeleljen. Először a kucikot húzták fel vagy 85—90 cm-nyi magasságra, ugyanazzal az anyaggal, mint a pitar kucikját — a szoba bejáratához viszonyítva merőleges irányban, tehát a homlokzati ablakon betekintve, ez a kucik a látósugárra merőlegesen, teljes hosszában látszott. Magának a kimencének az alapját téglából rakták le, majd a kerület mentén a kucik és a kimence szája felőli közfal segítségéval lerakták a kimence búbjának a kalodáját. A kaloda nem más, mint a kimencebúb vázának több tartórúdja, heggyel fölfelé. A Dél-Bükkalján, így Kacson is, mogyorófából készítették fonadékokkal. A kaloda vastagabb mogyorórudakból áll, a fonadékok már vékonyabbak. A téglázat körül a földbe erősített kaloda tetejét vízszintesen elhelyezett mogyoró vesszőkkel kapcsolták egybe, erős kenderfonallal, majd köröskörül szögletesre vagy kerekre (utóbbi esetben karikára hajlított fiatal mogyorónyövésekkel) befonták, ügyelve arra, hogy felül nyakasán behúzzák, s még egy párkányt is hagyjanak. A körülfonás