A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LAJOS Árpád: Házépítés régi módja Kácson

HÁZÉPÍTÉS RÉGI MÓDJA KACSON 345 után kívülről-belülről betapasztották a kimence vázát pelyvás agyaggal, e munka közben a kimence száján bújtak ki és be. A kimence nem tapadt egészen a közfalhoz és az anyafalhoz, egy kissé elállt tőle. A búbost elkészítése után mindjárt kifütötték. A kifütéskor a váz java kiégett. Nagyon dicsérték a jól elkészített búbost. „Szeép kinyeer sült benne!" ,,Biz igaz! sok szeép kinyeret megsütöttünk benne!" Az ablakok, ajtók beillesztése, a belső helyiségek, a folyosó lesaralása, a meszelés után egy-két hétig szellőztették, szárították a házat. — Némely ház külső falszegletének alját gömbölydedre összeállított, összehabarcsolt keménykő támasszal, úgynevezett „tölcikkel" (töcik) erősítették meg. Ez a tölcik egyúttal kerékvetőül is szerepelt, a ház közelében megforduló szekér kerekét súrlódás esetén arrébb siklatta a faltól. A verettfalú, búboskemencés házak legszebb példánya Kacson Tóth Ferenc Kossuth u. 24. sz. alatti lakos hajléka a Kácsi patak partján, zsúfolt környezetben. A Tóth család háza már a század elején is régi volt, az utolsó mészégetők közül való idős Tóth József a század elején örökölte, aki hat gyermekes családot alapított. Az első világháborúban elesett, özvegye a hat gyermekét az ősi házban nevelte fel. A portán a két legidősebb fivér, Ferenc és István maradt meg. István miután megnősült, külön építkezett a régi ház mellett, városias házban lakik családjával, míg bátyja Ferenc, aki agglegénynek maradt, a régi hajlékban lakik teljesen egyedül. Ez a régi ház jól ápolt, tatarozott, de jellegét megőrzött kis épület. A népi építkezés egyik értékes, figyelemre méltó adata. 1. kép. A „kimence búbosa" a szobában, elöl a belső „kucikkal". (Fotó: Kissgyörgy Pál).