A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LAJOS Árpád: Házépítés régi módja Kácson

HÁZÉPÍTÉS RÉGI MÓDJA KACSON A borsodi Dél-Bükkalján még fellelhető kisméretű, háromosztatú régi házak építése a népi lakáskultúrának egy olyan területére terjed ki, mely jól mutatja az átmenetet a hegyi és az alföldi építkezés közt. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg Kacson is. Ez a mintegy kilencszáz főnyi ősrégi borsodi község a mezőkövesdi járásban, közvetlen nyugatról-északról-keletről erdőséggel határolt szelid lejtő völgyében fekszik, majdnem teljesen beékelve a Bükk hegység déli szegélyébe. A rajta keresztülfutó, egész közelben, a község északi részén eredő Kácsi patak szűk völgye a község déli felénél kissé megszélesedik; itt nyílik meg Kacs Tibolddaróc felé. A község hegyi dűlői nyugat-észak-kelet irányában következve: Várhegy, Kis Pallag, Nagy Pallag, Gallya a Gallya-tisztással (ahol a Kácsi patak „Vízfő" forrása tör elő), továbbá a Borsós, Szárhegy, Pusztahegy. Fában, különösen tölgyben gazdag erdős tájak, szelíden hullámzó bércekkel, melyek a községet három oldalról koszorúzzák. A mezőgazdálkodásra alkalmas földek délen, délnyugaton, délkeleten a tibolddaróci és mocsolyási határ felé: Kis Cseres, Nagy Cseres, Vargavölgy, Istenmezeje, Poklos, Fót erdő, mezőgazdasági szemszögből nem sokat számítanak (az egész kácsi határnak kb. 20 százalékát adják). A lakosság eredeti főfoglalkozása erdei munka: fakitermelés, erdőművelés, mészégetés, fuvarozás, kisebb mértékben erdei gyűjtögetés. Az itthoni csekély földművelés, mezei munka mellett sok családapa és legényember az A-földre járt aratni, a nőknek csak egy kis része ment markot szedni. (Ma már a lakosság dolgozói innen is felkeresik a távoli üzemeket.) A szorgalmas kis falu megélhetését, ha szegényesen is, de biztosította. Sőt, akik idevetődtek, férfiak, szívesen nősültek, s maradtak meg itt. Ezt még ma is büszkén emlegetik a kácsiak. A táj béli adottságok, a távolabbi tájakhoz való viszonyulás, az életmód, a rokonság egymáshoz való viszonyulása — évszázadokon át meghatározták a község települését az építkezéssel. A hajlékok elhelyezkedése tipikus patak menti települést mutat. A település tengelye megfelel a Kácsi patak futásának, majd a patak partjain innen és túl, dimbes-dombos helyeken emelkednek a házak. Az udvarok általában szűkek és lankásak, kicsi veteményes, néhol gyümölcsös kertekkel, a házak végében vagy mellé épült kis ólakkal. Csűr, rakodó nincs. A rokon családoknak egy haj alatt való huzamos együttélésére, vagy közös portán egymás mögé építkezésére (mint a Bükk túlsó oldalán, északra és északnyugatra a barkóság körében) — nem emlékeznek. Olyan régi udvarokat, melyek egymás mögé építkezéssel zsákutcákká alakultak, nem találunk. A