A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KOMÁROMI József: A Pataky–Gerga társasszerződés 1778-ból

A PATAKY—GERGA ÜZLETI TARSASSZERZÖDÉS 1778-BÖL 287 szarosoknál, vagy a mundérkószítőknél történik. A mészárosok esetében még tőzsérségre is kell gondolni. A kézműves ipari tevékenységen kívül egyetlen ipari üzemágról beszélhetünk. Ezek a vízimalmok. Egy 1693-ból származó specificatio szerint Miskolcon 5, Tapolcán 3 vízimalom működött. A két-kö vesék 36—38 kila teljesítő képességgel, a három-kövesek 54 kilás eredménnyel [3]. Ezek viszont nemesi, papi és városi tulajdonban voltak és nem foglalkoztattak a felfogadott molnáron kívül 1—2 legénynél többet. Ezt a vázlatos képet talán zárjuk le azzal, hogy a várostörténetírók mind meg is egyeznek abban, hogy a „kézműipari fellendülés" a XVIII. század „folyamán" indult meg. Szűkebb időpontját talán megadhatjuk III. Károly uralkodásának (1711—1740) második felével. Ezt mutatja a lakosság 1711. év körüli 3—4000ezres lélekszámának 1735-ben 6500-ra becsült adata. (Jellemző, hogy ez a növekedés pl. 1770-re már megduplázódott: 12 000 lélekszámot mutat.) Nézzük most a mezőgazdasági termelés néhány mutatóját. A termeivények szűkreszabottságát jellemzően árulja el a már idézett Borsod vármegyei 1695-ös. adókivetés alapját szabályozó összeállítás. A szinte megrekedt paraszti árutermelés a bor, a búza, árpa, zab és köles, a komló, a hagyma, a káposzta, a kender, a gyümölcsből főzött pálinka, viasz és a méz köréből nem tud kiszabadulni, de a földesúri magángazdaság, a jómódú középnemesek sem mutatnak fel nagyobb választékot. Bár erre miskolci adataink nincsenek, de látjuk a megyei adatokból. A Wesselényi-összeesküvés elfojtása után, 1671—73-ban készült felsorolásokban, a kincstár számára elkobzott birtokok között nem csupán a főúri uradalmak, de középnemesek jószágai sem mutatnak mást. így pl. az abaúji enyickei, a nagyidai Csáky-, a halmaji Szuhay Mátyás-, a füzéri Bónis Ferenc-, az encsi Kátai Ferencbirtokok, Zemplénben pl. a Serédi Benedek- és Szepessy Pál-féle birtokok döntő termeivénye a búza. Egyébként szemléletes kimutatást kapunk a vármegyei összeírások sorában a megyei jegyzőkönyvek XIV. kötete 16. pontjától kezdődőleg az 1697. évi összeírásban a miskolci járás adatairól. De ennek az évnek a számadatai mellé ki tudjuk mutatni az 1700., 1712. és 1716. év adatait, amelyek összehasonlítása a mindjobban megrekedt és visszaeső majd lassan javulásnak indult folyamatot élénken illusztrálja. Az adózók és adótárgyak száma: 1697 1700 1712 1716 adózó személyek száma ökör tehén tinó juh kecske ló sertés akó-bor 1841 882 510 109 búza, kassai köböl 11.114 5.537 650 911 1551 1087 241 357 2041 1849 691 770 1545 1174 310 431 1018 1020 250 178 1988 1569 938 456 28 46 — — 369 317 364 291 3493 2121 488 593