A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LENGYEL Imre: A rátkai német település

A RÁTKAI NÉMET TELEPÜLÉS 239 ismeret hatása magyar beszédükön is megérzik, bár egymásközt az iskolában is és mindenütt állandóan magyarul beszélnek. A többi, Rátkával egykorú német településnél egeszén más a helyzet: Hercegkúton a 20 évesek még értik az idősebbek beszédét, de már csak a 30 évesnél idősebbek tudnak megszólalni svábul. Még feljebb csúszik a nemzedék-határ Károlyfalván, ahol már csak a legöregebb munkabiró nemzedék, az 50 évesnél idősebbek értik a sváb nyelvet. A Sárospatakkal egybeépült Józseffalván pedig már csak a legöregebbek tudnak svábul. A település történetére vonatkozó adatok ismertetésénél volt már arról szó, hogy a többi német település köréből Rátkára való beházasodásokra, beköltözésekre került sor. Ezek ritka előfordulásuknál fogva különösebb változással nem jártak, hatásuk legfeljebb az egyéni nyelvhasználatban mutatkozott meg. A falu kulturális közösségébe ilyen módon bejutott embereket még emberöltőn túl is számontartották. Az ilyen jellegű kapcsolatnak egyáltalában nem lett további nyelvi kiegyenlítődés a következménye. Az érintkezés az egyes német falvak között továbbra is korlátozott maradt. A zempléni német települések összehasonlító vizsgálata előreláthatólag nem vezet olyan eredményhez, mint a Dunántúli Középhegység vidékén lakó németek nyelvének kutatása, amelynek során kiderült, hogy ,,a német települések összessége nem nyelvi konglomerátum, hanem egységesnek mondható nyelvterület, mely mai arculatát szerves nyelvföldrajzilag motivált belső fejlődés során alakította ki" [27]. A Zemplénben előforduló német nyelvszigetek között a kapcsolat, mint említettük, alkalmi jellegű volt, s legfeljebb egyedi hatásokról beszélhetünk. Nagyobb arányú belső átcsoportosulás ezen a területen nem játszódott le, ami a további nyelvi integrációt előmozdíthatta volna. Bár az említett nyelvszigetek összehasonlító vizsgálata hozhat még más, esetleg meglepő eredményeket, de ezek természetesen nem versenyezhetnek a más német települési területen folyó újabb kutatások eredményeivel. Az azonban kétségtelen, hogy a zempléni német falvak nyelvjárási sajátságainak vizsgálata és rendszerezése a magyarországi német nyelvjáráskutatás régi adóssága [28]. 5. Nyelvi eredmények. A Rátkán gyűjtött nyelvi anyagnak a többi német nyelvjárásokkal való összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a rátkai német nyelvjárás voltaképpen keverék-nyelvjárás. A nyelvi elemeket tekintve főleg a sváb és frank nyelvjárás sajátságait fedezhetjük fel benne. A sváb nj^elvjárás hangtani jellegzetességei közé tartozik pl. az ei — oa ejtése, ö helyett e, ü helyett i ejtése, az ie kettőshangzó mindkét hangjának kiejtése. A nasalisatio nincs ugyan meg a rátkai nyelvjárásban, de ilyen irányú fejlődés a származási terület sváb nyelvjárásaiban is tapasztalható itt-ott. Szótani viszonylatban szintén több rokonjelenséget figyelhettünk meg, pl. a névelőnek a főnévvel való szoros ejtése, s következésképpen a hím- és nőnemű főnevek közti különbség elhal ványodása, a dat. i partikulával való jelölése, a gen. teljes eltűnése, az igeragozásban az egységes többes szám a 2. személy ragjának a győzelmével, a coni. eltűnése. Aránylag kevesebb a frank nyelvjárásra jellemző nyelvi jelenségek száma.