A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LENGYEL Imre: A rátkai német település

238 LENGYEL. IMRE méltóztatott, hogy Rátka olyan hely melyben is a lakosok ha háború lábon áll ország, egy hónapig is statiorul statiora masirozni kelletik szekerünkkel és barmainkkal a truppok után, annak okaiért tehát felséges királyunk Josef a robot terhe allol fel is szabadított" [22], tiltakozásuknak nem volt eredménye, így aztán a teljesítetlen robot egyre nőtt: 1825-ben még csak 167 nap gyalogrobottal voltak hátralékban a rátkaiak, 1845-ben már 475 nappal. Helyzetük rosszabbodását jelzi az is, hogy mind kevesebb a marhás robot. Kitűnik ez az egyik tállyai uradalmi tiszt 1846. február 5-én kelt, a rátkai jobbágyokról szóló jelentéséből: „ .. .napról napra egyre jobban allyasodnak és pusztulnak és máiannyira oda vágynak, hogy az úri munkák véghez vitelére kivévén 10—12őt egészen tehetetlenekké lettek. 30-an vágynak, részerént egészen marhátlanok, részerént olly csekély s sehogy se használható erővel bírnak, hogy az üres szekeret nem képesek a falubul Tályáig felhozni" [23]. A falu gazdálkodására a szőlőművelés mellett a dohánytermesztés ütötte rá a bélyegét, s e téren Rátka országos hírnévre tett szert, ahogyan ezt egykorú feljegyzések igazolják: „Hier ist ferner ein betráchtlicher Tabackbau, der durch die deutschen Colonisten betrieben wird; dass Blatt ist sehr beliebt, und denen Tabackschmauchern unter den Nahmen des Rátker Muskateller allgemein bekant" [24]. Nem kevésbé hízelgő az, amit Fényes Elek állapít meg a rátkai dohányról: „ ... a' rátkai németek (Tállya mellett) igen híres kedves illatú dohányja egész országban becsültetik" [25]. A gazdasági élet további fejlődése azonosnak tekinthető a környező hegyaljai kisvárosok és községek fejlődésével [26]. Mivel a rátkai németek már meglevő gazdasági kultúrába illeszkedtek bele, az akkulturáció jelei a legrövidebb időn belül jelentkeztek gazdasági vonatkozásban. Ezt követőleg művelődési, főleg nyelvi viszonylatban is megindult az asszimiláció, amely különösképpen Rátka esetében aránylag jobban elhúzódott mint a többi, többé-kevésbé egykorú zempléni településnél. 4. Rátka nyelvföldrajzi helyzete. Nyelvföldrajzi szempontból a rátkai német település esetében nyelvszigetről van szó. A legközelebbi német települések Zemplén megyében Hercegkút (régebben Trautsonfalva), Károly falva és József falva a sárospataki uradalomhoz tartoztak, s ez már magában véve is bizonyos válaszfalat jelentett. A regéci és sárospataki uradalom földrajzi elkülönülése, a köztük elterülő erdős hegyvidék e német települések egymáshoz való közeledését akadályozták. Rátka fejlődéséhez a regéci uradalomban elfoglalt peremhelyzete különleges feltételeket biztosított, amelyek közül a legfontosabb bizonyos elszigeteltség volt. Az elszigetelődést még teljesebbé tette az, hogy a többi zempléni német település egy-egy magyar város, pl. Sárospatak, kisebb mértékben Sátoraljaújhely gazdasági és szellemi vonzásába esett, aminek következményeképpen a magyarosodási folyamat erősebb és gyorsabb lendületet vehetett. Viszont Rátkára a nagyobb magyar gazdasági és művelődési központ nem hatott, s így eredeti jellemvonásait inkább megőrizhette. Ma is itt beszélik legtöbben és legáltalánosabban a „sváb" nyelvet. A gyermekek nemcsak megértik a felnőttek beszédét, hanem kérdéseikre válaszolni is tudnak svábul. A hazulról hozott nyelv-