A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LENGYEL Imre: A rátkai német település

A RÁTKAI NÉMET TELEPÜLÉS 237 Trautsonfalváról (ma Hercegkút) Gaisser Mathias már 1752-ben Rátkáról visz haza feleséget a ScTieier-családból. Károlyfalváról 1762-ben Progly Joseph nősül be. De jelentkeznek vőlegények Vencsellőről, Rakamazról, sőt még a Szatmár megyei Csanálosról is. De a távolabbi tájakról, idegen országból történő bevándorlások sem szűnnek meg teljesen, mert német nyelvterületről vagy más magyarországi német helységből is költöznek iparosok, kereskedők Rátkára. 1823-ban, 39 éves korában Rátkán halt meg Antonius Johann mercator, aki Tirolból származott. Az 1851-ben elhunyt, 47 éves Háziinger Mihály születési helyeként az ausztriai Oberwölbling szerepel a halotti anyakönyvben. 3. Üj élet az új földön. A telepesek, mint fentebb már említettem, szerződés alapján álltak az uradalom szolgálatába. A munka évi menete az év első napjaiban fa- és szénaszállítással kezdődött. Márciusban a földek trágyázása, majd a hónap utolsó hetében a szántás-vetés folyt, ami aztán még áprilisban is tartott. Május végén és június elején vetették el a kölest, a hajdinakását. Az aratás, behordás júliusban és augusztusban ment végbe. Ezek a munkák gyakran nagyon elhúzódtak részben munkaerő-hiány, részben a kedvezőtlen időjárás miatt. A legtöbb erőt a szüretre tartalékolták, ami október végén, november elején kezdődött, s az egész hónapban tartott. November 30-tól december 5-ig szünetelt a munka, hogy a szüret fáradalmait kipihenhessék. Feltűnő, hogy a cséplést rendszerint az év különböző hónapjaiban végezték. A termést általában nem csépelték ki abban az évben, amelyikben learatták. Sok roboterőt emésztett fel a réti munka, a kaszálás és a széna begyűjtése. A tavaszi hónapokban a szőlőmunkák, nyitás, kötözés, kapálás stb. vett sok munkaerőt igénybe, bár ezekre a munkálatokra az uradalom tisztjei nem szívesen alkalmaztak robotosokat, hanem inkább napszámosokkal dolgoztattak. Az uradalom gazdasági vezetősége arra számított, hogy az itt felmerülő pénzkiadás a kocsmák jövedelméből úgyis megtérül. Az uradalmi intézők igyekezete oda irányult, hogy a roboterőt minden rendelkezésre álló eszközzel növeljék, erre a munkanap minél teljesebb kihasználásával vagy újabb szolgáltatások kierőszakolásával nyílt mód és lehetőség. Ennek következménye azonban a jobbágyság elszegényedése lett. Különösen jó példákat találunk erre a rátkai német telepesek életében [211. A rátkaiak arra törekedtek, hogy census fizetésével elégítsék ki a földesurat, s ez a törekvésük eleinte sikerrel is járt, mert még 1307-ben is pénzben váltották meg robotszolgáltatásukat, de az 1820-as években már kénytelenek azokat természetben teljesíteni. 1825-ben Rátka 98 forint censust, 40 itce vajat, 80 és iél kappant, 80 és fél csirkét, 480 tojást, egy 40/120 borját, 79 % hosszú fuvart szolgáltatott. A többi helység szolgáltatásával összehasonlítva kiemelkedően nagy a beadott tojás, vaj, csirke és kappan mennyisége. Hiába tiltakoznak az egyre súlyosbodó jobbágyterhek ellen a rátkaiak 1825. július 20-án Kossuth András főfiskálishoz intézett iratukban: ,,... elhatározván magunk között azt, hogy azon tőllünk elvett contractustól el nem állunk, melyet is nékünk felséges királyunk Josef kegyelmesen adni méltóztatott azon okbui mivel annak kiadása idejekor az akkori felséges királyunk Josef is által látni