A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BANNER János: Kovách János, a tarcali magyar-török szótáríró

KOVÁCH JÁNOS, A TARCALI MAGYAR—TÖRÖK SZÖTÁRlRÖ (Születésének — 1768. április 10. — kétévszázados fordulójára) Nevét hiába keressük a magyar írók névsorában, hacsak Gulyás Pál kiadatlan cédulái közt nem lappang a Széchenyi Könyvtár kézirattárában. Ismerve a nagy gonddal készült — Szinnyei munkáját kiegészítő — lexikon megjelent köteteit, nem tartom lehetetlennek, hogy a szerző felfigyelt igénytelen könyvecskémre, és Kovách Jánost is besorolta a magyar írók közé; mert oda való! 1923-ban, Szegeden a Dél-Magyarország hírlap és nyomda vállalat nyomdájában készült az a 116 lapra terjedő könyvecske, amely az eredeti — 200 oldalas, kézírásos-szöveg lényegén semmit sem változtatva, de a stílusát, itt-ott, a kor kívánalmainak megfelelően átírva, és az eseményeket helyenként színesebbé téve: Török rabságban címen, Kovách János káplár viszontagságai 1787—1791, alcímmel jelent meg. A címlapján olvasható a név, a bevezetésben pedig szó van a magyar—török szótárról is. A jó indulatú, malom alatti kritika, megállapította, hogy plagizáltam a kéziratot és jogtalanul áll rajta a nevem. Nyomtatásban senki sem írt, és fülem hallatára éppenúgy nem beszélt erről. Az okát tudtam, így nem is törődtem vele. Ma is vallom, hogy az ilyen kritikára ez az egyetlen helyes válasz. Sok hiábavaló munkát takarítottam meg ezzel értelmesebb, hasznosabb célokra több, mint 60 esztendő alatt. Nekem, nagy elégtétel volt, hogy amikor Lukinich Imre, a Magyar Történelmi Társulat kiadásában, ugyancsak 1923-ban, közzétette Auer János Ferdinánd naplóját, és azt Zsinka Ferenc, a Protestáns Szemlében ismertette, Cs. Sebestyén Károly címlapjával megjelent, igénytelen munkámról megemlékezve, a következőket írta: „csak legújabban (1923) ad hírt Banner János, egy szépirodalmi feldolgozásában ... Kovách János káplárnak, szintén a héttoronyban töltött fogságáról, 1787—1791 években (P. Sz. 34 /1935/ 111). Negyvennégy esztendeje elmúlt ennek, és ma sem lehet róla más a véleményem, mint akkor volt: Zsinka Ferenc, bár soha sem látta az eredeti naplót, a kiadást olvasva, megérezte — hiszen ezért volt történész — hogy szépirodalmi feldolgozásról, és nem plágiumról van szó. Nem hiszem, hogy tudott volna erről, az alig minősíthető titkos kritikáról. De ha már ennyit elmondtam, mondjak el még egyebet is. amit ma már senki se tud. Akkor se tudott más, csak Móra Ferenc, akivel a könyvecske előkerülése után nyomban közöltem kiadási szándékomat, amihez hozzá is járult. Sajnos, arra nem tudtam rábeszélni, hogy a napló és szótár jegyzetelt kiadásával indítsa meg a Somogyi-Könyvtár és Városi Múzeum Kiadványainak, az ő n

agy jelentőségű ásatási eredményeivel is könnyen és bőven táplálható sorozatát.