A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

A TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK ELSŐ KÖTETE ÉS Herman OTTÖ 19 terük van már az akadémia, földtani intézet és földtani társulat kiadványaiban. Nekünk pedig legalább több terünk jut a füzetekben'' [55]. Változtatott Herman Ottó, de nem egészen ügy, ahogyan első indulatában ígérte. A 2. kötettől elmarad ugyan Krenner József nevével együtt az ásvány- és földtan szakszerkesztője, azonban a folyóirat alcímét nem bántotta, mert hiszen a szerkesztést a természetrajzi osztályok közreműködése mellett vállalta, s abba beleesik az ásvány- és földtani osztály is. A 7. köteten már újra feltűnik egy mineralógus, Schmidt Sándor, csak szak és osztályjelleg nélkül. De ez sem volt olyan sima ügy, hiszen Krennerék megtiltották neki, hogy dolgozzék a folyóiratnak. Feljajdul Herman Ottó, mert még így is, hogy a dolgok egyenesen haladnak, elfecsérelni érzi magát. „Ha nekem csak egyetlenegy bizalmas, munkás emberem lenne, két év alatt sokra lehetne vinni a vállalatot; de így egy magamra nem győzöm. Képzelje a levelezést, expeditiót, revisiót, nyomdát, lithographust, számadást s száz mást és magamat hozzá! Lóczy utazik, Schmidtnek Krenner eltiltotta a részvételt, a kis doktor passiv, Mocsáry [56] ha jön, többet fecseg mint a mennyit dolgozik, a főnökök méltósága nem engedi meg, hogy segítsenek. No de küzdök körömszakadtáig. Amíg Ön, Janka és még egy pár ember velem van folytatom a dolgot; hogy küzdeni kell, arra mindig számítottam" [57]. Néhány sajtóhiba csúfította el a 3. füzetet, de annak is megvan az oka. „Sem a kis Doktor, sem Mocsáry nem voltak itt s így az összeolvasásból nem lett semmi, pedig e nélkül bajos teljesen correct dolgot teremteni" [58]. Esztendő végére még keservesebb Herman Ottó helyzete. „Hogy dolgozatra nincsen kilátásom, az meglehetős baj, mert csodálatosképen azok, a kik a vállalatra leginkább biztattak, mintha elhagyogatnának — azt sem tudom miért, mert úgy érzem, hogy többet tettem mint a menynyit vártak. A kis Doktor még nagyobb — passivitásba esik, már nem győzöm biztatni; Entz [59] végzi , Véglényeit" a Semsey [60] díjra; Lóczy elment Keletázsiába, Schmidt egészen a földtani társulaté, Krenner folyvást intriguál, s most Ön is akadályozva van. így állok a második kötet előtt! No de azért se baj; kivágom magam amúgy huszárosán" [61]. Legnagyobb gondja a szerkesztés. Tanulmányt készített Horváth Géza a folyóirat számára. „Ide mellékelve küldök egy rövidke czikket franczia kivonatával együtt. Tudom, hogy meg lesz ütközve azon, hogy a Cicádat kabóczának nevezem és hogy nem követem e részben Önnek a rét zenevilágáról írt czikkében kifejezett nézetét" [621. Azonnal válaszolt Herman Ottó, mert nemcsak segítőkészségét és aktív együttérzését honorálta, hanem képességeit is, meg ismerte érzékenységét. 1874 2*