A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

IZSÉPI Edit: Diósgyőr mint végvár a vasvári békekötés utáni korszakban

DIÖSGYÖR A VASVARI BÉKEKÖTÉS UTÁN 197 100 huszárt, 87 gyalogot és 15 egyéb katonát találtak itt, a főkapitányt, porkolábot s a tömlöctartót is beleszámítva. 1667-ben 50 huszár és 50 hajdúra szólt a zsoldjegyzék [13]. Midőn az összes felső-magyarországi végházban csökkenteni akarták a magyar katonaság számát, Diósgyőrben csupán 15 huszárt és 60 hajdút akartak meghagyni [14]. Kívülük, mint előbb említettük, egy század német gyalogos volt a várba rendelve. Hadfelszereléssel sem látták el bőkezűbben a négytornyú erősséget. 1661-ben mindössze hat darab „a harcmezőn hasznavehetetlen" ágyú, egy jelző ágyú, „ha ellenség jönne" s egy hétfontos állott a bástyákon. A jelentés szerint ugyan „a munitio elégséges" volt [15], legalább is ilyen kevés lövőszerszámhoz. A diósgyőri vár főkapitánya a vasvári béke körüli korszakban Pap János. Régi katona, 1665 nyarán már tizennyolc esztendeje állt a király szolgálatában [16]. Fizetését valószínűleg épp oly ritkán kapta meg mint katonái. Birtokai, a Gyula melletti Vésze, valamint Csika nevű rác falu [17], a hódoltságban feküdtek, így nem sokat jövedelmezhettek. Legfeljebb valami ajándékot kaphatott néha tőlük. Ö is jellegzetes végvári ember, a török hódoltság miatt gyökértelenné vált nemes típusa. Ebben a korban a török rabok, sarcuk révén értékeket képviseltek. Papnak Szendrő várában volt két török, Ónodban és Diósgyőrben egyegy rác rabja. „Több rabom nincs, és másnak sincs Győrben" — jelentette [18]. Magyar rabot maga is váltott ki, mások kezessége mellett Törökországból [19]. A főkapitány legfőbb gondja a törökkel való viszony volt, melyet semmikép sem lehetett békés egymás mellett élésnek nevezni, hiába hangoztatták egyre a „szent békességet". A törökök, ha nem portyát, nyargalót, vagy pribéket, akkor hol barátságosnak látszó, hol fenyegető hangú leveleket küldözgettek Diósgyőrbe. Mehmed egri pasa 1665-ben háromszor üzent Pap Jánosnak, hogy válaszoljon már a levelére. De ő, Csáky Ferenc kassai főkapitány tilalma miatt, aki magának tartotta fenn a törökkel való levelezés jogát, nem válaszolt neki. Bár megjegyezte: „sohasem hallottam, hogy tilalomban legyen az töröknek való írás, mivel... a rabok felől is írnak gyakorta, és ha valamely szegény rabnak szabadulására való gyámolt parancsolt Isten, írni kell mellette ... Mind levagdalnak bennünket, ha választ nem adunk levelükre" [20]. Az egri pasák béke idején is igyekeztek minél több falut és várost behódoltatni, azon ürüggyel, hogy azok már korábban is hódoltak nekik. Megyaszó városának a miskolci bíró által küldtek hódoltató levelet 1655 decemberében. Pap János nem engedte meg, hogy ezt a levelet tovább vigyék Megyaszóra, hanem visszavitette Egerbe. De ekkor Ibrahim pasa magának a diósgyőri főkapitánynak íratott, s az Csáky Ferenctől kérdezte meg, mit válaszoljanak neki. Sajnos ez a válasz nem maradt fenn [21]. Ebben a korszakban a végvárat nem támadták meg a törökök, ez már a béke nyílt megszegése lett volna, de ha magánosan járó katonára találtak valamelyik úton, vagy faluban, azt irgalom nélkül levágták, mint a diósgyőri Nagy Andrást [22], majd Szabó Pétert, kit a Tisza felé menet egy Zugo nevű török ölt meg [23]. Midőn 1667-ben a pünkösdi ünnepekkor néhány diósgyőri hajdú kéregetni ment a környező falvakba, éjszaka egy pribék vezetésével rajtuk ütöttek az egri törökök. Egyet levágtak közülük, ötnek sikerült a sötétben elmenekülnie, de fegyvereik a törökök kezébe kerültek. A főkapitány rögtön íratott Ibra-