A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

18 HUSZTY SÁNDOR ,,Örvendek a múzeumi hierarchiától szerzett vívmányán és bizony magam is szeretnék abban a kedélyes szerkesztőségi szobácskában minél előbb tisztelegni" [48]. Márciusban elpostázott az első füzetből külföldi társulatoknak és intézményeknek 230 példányt és egyre érkeztek a cserék. A cserefelhívást éppen Horváth Géza fordította franciára az utolsó percben. De még telik a megmaradtakból és gyűjti hozzá a címeket. „Lekötelez, ha néhány előkelő poloskásznak az adressét megírja nekem, mert mutatványt olyanoknak is küldök" [49]. Horváth Géza tavasszal ajánlotta, hogy gondoljon a külföldi hírnév megszerzésére és ápolására is. „A füzeteknek nem ártana külföldön egy kis propagandát csinálni; mert — a mennyire innen tájékozódhatom — talán az egy Németországon kívül még vajmi keveset tudnak felőlük. Jó lenne Deyrollenak [50] Parisba megküldeni, meg a főbb entomológiai társulatoknak, mert az nehezen várható, hogy ezek indítsák meg a csereviszonyt. A megindítás rendesen a fiatalabb vállalaton van. De meglehet, hogy ez már meg is történt; azért bocsánat a megjegyzésért" [51]. Egy hét múlva elküldi egy pár jelesebb poloskász adressét. Egy hónap múlva pedig Herman Ottó már őt érdeklő eseményről tudósítja. „Katterrel [52] csereviszonyba léptem, nemcsak, hanem ő egy igen symphathicus elismerő levelet intézett hozzám, a melyben még aféle is áll, hogy a német Vereinok kiadványait bizony megvertük volna" [53]. Év végére 28, jobbára külföldi intézmény létesített a folyóirattal csereviszonyt. A fondorlatos irigykedők indulatát csak szította a lap sikere és erőteljesebb akcióba kezdtek. „Minthogy a Pulszky családdal igen jó lábon állok, a múltkor értesültem, hogy a Krenner clique megkezdte ellenem az áskálódást, sőt Gyulai Pál is figyelmeztetett erre s mondta, hogy Pulszky avval torkolta le őket, hogy én már tettem, tegyenek ők is jobbat, így nem bánja ha leütnek, de áskálódásra nem ad semmit! Krenner a Ildik füzetnél mindent elkövetett, hogy a mineralogiával és geológiával felsüljek, de Lóczy nélkül számított, ki olyan jellemes fiú, hogy örömem teli benne. A vége az lesz, hogy 1878-ban állatnövénytanira változtatom a füzetet" [54]. Horváth Gézában, a címzettben együttérzésre talál, aki maga is jócskán próbálta a hivatali dolgokat. „A mineralogusok retirálása mondhatom nagyon épületes dolog; szinte csodálkoztam már, hogy előbb nem történt meg. Fájdalom, én is ismerem azt a múzeumi fajzatot, tapasztaltam alacsony gondolkodásmódjukat. A mineralogia és geológia elvesztése még nem is nagy veszteség; azoknak úgy is elég