A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár

152 DÉTSHY MIHÁLY 3. kép. Szádvár XVI. sz. végi alaprajza a karlsruhei levéltárban. ban, hogy saját forrásvizével telik meg, mert még most is friss víz folyik belőle. A nyugati oldalon a nagy palota felől faragott kövekből épült kecses prédikáló kápolna, oltára és fekete karzata, amelyek benne álltak, a szilasi templomot díszítik. Az ekkori időkből még életben levő emberek azt is beszélik, hogy az összes nagy és kis kaput a paloták ajtajaival és csaknem minden ablakával együtt, faragott kövek keretezték. Nem megvetendő a várból keleti irányban, Szilas és Komjáti birtokok felé a kilátás, délre meg Szegliget községre, északra pedig a Dúsa oldalra, Vecsenbikre és Ménes oldalra. A Hosszú tető és Súgó völgye erdők... ma is tilalmasaknak tekintendők. A vár alatt a keleti és északi oldalon kiterjedt és jól termő almáskert terül el szílvafákkal vegyest, a déli oldalon pedig urasági rét." Ez a leírás híven érzékelteti a vár pompás fekvését, és megegyezik a még álló romokkal, illetve azok néhány évre készült felmérésével (1. kép) [84], egyben a Katalis Angelini olasz mérnök által 1573-ban rajzolt és néhány alig későbbi alaprajzzal (2—5. kép) [85]. Szádvár a környező völgyekből kb. 150 méterre, a 463 m tengerszint feletti magasságig felnyúló meredek mészkőszikla hegy tetején, széleitől közepéig kb.