A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BERÁNNÉ NEMES Éva: A diósgyőri vasgyár megmentése 1944-ben

A DIÓSGYŐRI VASGYÁR MEGMENTÉSE 1944-BEN 331 haladó Pozsonyvári Arthur m. kir. ezredest, a Hadianyag Ellenőrző Kirendeltség vezetőjét szólították meg. Szónokuk nem volt, a tömegből egyes személyek kiáltoztak: „Kövessük a finn testvérek példáját! Lépjünk ki a háborúból! Békét akarunk!..." Nyomozás indult annak megállapítására, hogy kik szervezték az akciót. Galló János szervezett munkást, aki megkezdte a békekövetelés kiáltását, őrizetbe vették, Szilvásváradra hurcolták. A szereidé munkásai a tüntetést úgy készítették elő, hogy az a spontaneitás látszatát keltse. Ezt lehetővé tette a kialakult háborúellenes hangulat. Ám a hangulat ilyenné válása nem volt teljesen spontán folyamat. A Diósgyőri Vasgyárban 1500 szervezett munkás dolgozott [43]. Évtizedeken keresztül meg tudták védeni a szervezkedés jogát, noha az állami üzemekben, különösen a hadiüzemekben általánosan tiltották. Jelentős üzembizalmi szervezet működött, amely a gyárvezetőség előtt is sokszor a szakszervezet nevében lépett fel. Bár 1938/39-ben a nyilasok jelentősen előretörtek, támadást intéztek a vasgyári szakszervezet ellen, némi visszaesés után ismét talpraállt, s ettől kezdve a nyilasoknak már nem volt jelentős befolyásuk. A szervezett munkásság előretörését mutatta már az 1943. szeptember 9-én rendezett vasgyári béketüntetés, a háború alatt a fővároson kívül az első, méreteiben is jelentős politikai tömegmozgalom a háború ellen [44]. A vasgyári szervezett munkások szoros kapcsolatban álltak a Szociáldemokrata Párt miskolci szervezetével. A párttitkár húsz éven keresztül Rónai Sándor volt, a Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag. A helyi szociáldemokrata szervezetben a peyerista szárny nem tudott érvényesülni [45]. 1944 elején rövid ideig a Szociáldemokrata Pártnak községi szervezete is működött, amelynek Nyírő Sándor, vasgyári munkás volt a titkára. Nyírő Sándor 1938/39-ben kapcsolatban állott az OIB-vel, részt vett Budapesten Ságvári Endre szemináriumán. Kapcsolatba került az illegális kommunista ifjúsági mozgalommal is. [46[. A szervezett munkások, a szociáldemokrata vezetők és aktív párttagok közül a német megszállás után sokat letartóztattak, internáltak, vagy rendőri felügyelet alá helyeztek — így Rónai Sándort, Kopácsy Józsefet, Mráz Ferencet, Oszip Istvánt, Nyírő Sándort —, ami nagy veszteséget jelentett [47]. Ezzel egyidőben a Szociáldemokrata Pártot betiltották, a szakszervezetekbe kormánybiztosokat ültettek. A párthelyiségeket lefoglalták, a szakszervezeti helyiségekben állandó zaklatásokat rendeztek [50]. A Szociáldemokrata Pártnak nem volt az új helyzetnek megfelelő politikai platformja, a terror átmenetileg visszahúzódást eredményezett, de a munkásmozgalomban nevelkedett emberek, a bizalmiak és más funkcionáriusok illegális kapcsolatot építettek ki egymással. Érlelődött az aktív ellenállás szükségességének a tudata. A Szociáldemokrata Párt baloldali vezetői közül azok, akik illegalitásba mentek, el tudták kerülni a letartóztatásokat, elkezdték a mozgalmi kapcsolatok újraépítését. 1944 augusztusában „Szociáldemokrata körlevél"-ben illegális szervezkedésre hívták fel a volt tagokat. A rendőrségi jelentések már arról adtak számot, hogy „ ... a szociáldemokrata párt — dacára a betiltásnak — újból akcióba kezdett" [51]. Egyes szociáldemokrata vezetők aktív harc helyett a kivárást tanácsolták és teljesen elmerültek az elhurcolt