A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BERÁNNÉ NEMES Éva: A diósgyőri vasgyár megmentése 1944-ben

BERANNÉ, NEMES ÉVA galom van az országban, röpcédula-háborúra korlátozódik a belpolitikai agitáció [32]. A belügyi kormányzatnak augusztusban sem volt oka ilyen mértékű optimizmusra, hiszen a hadbíróságokat számos munkalassítási, szabotázs és munkamegtagadási ügy foglalkoztatta [33]. Jelentős termeléskiesésről szóltak a hadiüzemi jelentések [34], s a földművelésügyi miniszter a Minisztertanácsot a mezőgazdasági területeken is jelentkező munkamorál rosszabbodásáról tájékoztatta [35]. Szeptember 20-án Bonczos belügyminiszter a Minisztertanács előtt már nem röpcédula-háborűról beszélt. A csendőrőrsök megerősítéséről szóló indítványát azzal indokolta, hogy rendkívüli feladatok hárulnak rájuk, teljesítőképességük végső határáig jutottak, s így tömegmegmozdulás, zavargás esetén igen veszélyes helyzetbe kerülhetnek [36]. A csendőrség központi nyomozó parancsnokságának az országban uralkodó általános hangulatról szóló szeptemberi jelentésében a következő olvasható: „Letagadhatatlan, hogy a szovjet hadsereg előrenyomulásával szorosan összefügg az ország belpolitikai helyzetében beállott változás. A mindenáron békét akarók tábora hihetetlenül megnövekedett az elmúlt két hét alatt. Ennek lélektani okai nem szorulnak különösebb magyarázatra. A munkásrétegek általában, de a kézművesek, kisiparosok, kiskereskedők jelentős része is elvesztette a német győzelembe vetett hitét" [37]. Fentiek azt mutatják, hogy a politikai hangulatban jelentős változást érzékelt a belügyi kormányzat. Ezt látszik alátámasztani a rögtönbíráskodás kiterjesztéséről, a rendőrség és csendőrség fegyverhasználati joga kiterjesztéséről megjelent számos rendelet is [38]. Valóban, az ellenállási mozgalom fellendülő szakaszba érkezett. Az illegális Szabad Nép arról adott hírt, hogy a csepeli Magnéziumgyár munkásai felgyújtották a gyár magnéziumkészletét, a Telefongyár termelése 84 százalékkal csökkent. ,,. .. Se szeri, se száma Budapest utcáin a németellenes felírásoknak, pecséteknek, tábláknak, röpcéduláknak" [39]. A már idézett csendőrségi jelentés szerint ,,a német győzelembe vetett hit megingása következtében a tömegekre nagy hatást gyakorol a baloldali propaganda, s az országos viszonylatban folyó nyílt nyomozások komoly eredményei ellenére mégis egységbe tömörül a baloldali ellenállási mozgalom és ezek mellett gomba módra szaporodnak egyéni kezdeményezések Budapesten és vidéken" [40]. Ilyen helyzetben jutott el a diósgyőri munkásság mozgalma jelentős állomásához, a német megszállás alatt országosan is egyik legjelentősebb béketüntetéshez. A miskolci rendőrkapitányság szeptember 22-én a következő jelentést küldte a belügyminiszternek [41]: „Tisztelettel jelentem, hogy a diósgyőri m. kir. Vas- és Acélgyár Ujgyárában (ágyúgyár) 1944. évi szeptember hó 21-én délelőtt 9 órakor komoly jelentőségű munkásmegmozdulás történt." A D. 9 szereidé munkásainak 2—300 főnyi csoportja, eddig ismeretlen személy kezdeményezése folytán, a gyárigazgatóság épülete felé vonult. Útközben a munkások nagy tömege csatlakozott hozzájuk, pusztán kíváncsiságból úgy, hogy mire a tömeg az igazgatósági épület elé érkezett, száma már 2000— 2200 főnyire szaporodott. Az igazgatósági épület előtt a munkások az arra