A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BERÁNNÉ NEMES Éva: A diósgyőri vasgyár megmentése 1944-ben

A DIÓSGYŐRI VASGYÁR MEGMENTÉSE 1944-BEN 327 számos fontos iparteleppel rendelkező területen a hosszan tartó harcokat, nem törekedtek az ott állomásozó német egységek teljes megsemmisítésére, hanem kaput hagytak a gyűrűn a németek számára a visszavonulásra. Ezen „lehetővé tett" visszavonulást siettette a borsodi, elsősorban a diósgyőri és miskolci munkások fenyegető magatartása, ellenállási készsége. A németek nem érezhették biztonságban magukat, és bár csak érintette őket az ellenállás szele ,,hű szövetségesük" földjén, a munkásság fellépésének katonai jelentősége tagadhatatlan siettette — függetlenül a fegyveres harc kiterjedésétől — a német egységek kivonulását e területről. Behatóbb elemzést kívánna, hogy a viszonylag érett ellenállási mozgalom eközben miért nem jutott el a fegyveres felkelés stádiumába, amitől a németek tartottak és amiről Friessner vezérezredes mint megtörtént eseményről tett említést. Másrészt: a rendelkezésre álló források azt egyértelműen bizonyítják, hogy ameddig az ellenállás eljutott — a kiürítési rendelkezések megtagadása, a gyár értékes felszereléseinek részleges megmentése,, a német csapatok mozgásának zavarása — a tudatosság és a szervezettség igen különböző fokán •— hozzájárulást jelentett e terület felszabadulásának meggyorsításához, az új élet kialakulásához. Az említett közvetett értesülésekre támaszkodó és éppen ezért nem mindig hitelt érdemlő forrásokon kívül számos, az ellenállási akciókban részt vett harcos visszaemlékezéseiből, tehát közvetlen forrásból fel lehet vázolni az ellenállás hősi epizódjait, ábrázolni a törekvéseket, indítékokat és szándékokat, amelyekből többre, mint jeladásra — hogy „van tiltakozás!" — nem futotta ugyan, mégis, ha szerény mértékben is, de részévé váltak a fasizmus ellen, az általános emberi haladásért folytatott nemzetközi küzdelemnek, a magyar nemzeti történelemnek. A diósgyőri gyár megmentésének históriája a magyarországi ellenállási mozgalom történetének szerves része — e témáról több forrásközlés és feldolgozás is megjelent már [16]. E dolgozat célja a fellelhető források feltárásával és egybevetésével hozzájárulni e viszonylag ismert események politikai hatásának, katonai és gazdasági jelentőségének, az ellenállási mozgalom egészében betöltött szerepének és mozgató rugóinak megértéséhez. 1944. szeptember 8-án jelent meg a Lakatos-kormány rendelete a hadműveleti területek anyagi és személyi kiürítéséről. A rendeletben megjelölt cél: anyagi javak és termelőberendezések óvása a hadműveletek következtében várható rongálódástól és a lakosság biztonságosabb területekre szállítása. Erre az indokolásra nyilván a közvélemény ideiglenes megnyugtatása céljából volt szüksége a kormányzatnak. De tegyük hozzá: csak részleges kiürítésről lehetett szó, teljes kiürítéshez sem elegendő szállítóeszköz, sem megfelelő nagyságú, biztonságos felvevőterület nem állt rendelkezésre, a hadvezetőség számára a teljes anyagi és személyi kiürítés csak tehertételt jelentett volna, nem is volt szándékukban végrehajtani. A részleges hadműveleti kiürítésre vonatkozó rendelkezések csak az ipartelepek gépi berendezésének és felszerelési tárgyainak, az ipari készárunak, a nyersanyagnak, valamint mennél több élelmiszernek