A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KEMENCZEI Tibor: Őskori bronztárgyak a miskolci múzeumban

ŐSKORI BRONZTÁRGYAK A MISKOLCI MÜZEUMBAN 31 bronz csüngő: XI. t. 12). Helyi készítmény lehet a bronz lándzsa (III. t. 8) és árak (XII. t. 7—8). A korai halomsíros kultúra magyarországi elterjedésével pedig a koszideri fémművességi kör bronztárgy típusait vette át a késő füzesabonyi kultúra népe. A Felvidéken tulajdonképpen csak a késő bronzkorban, a pilinyi kultúra idején fejlődött ki jelentős fémművességi központ. Valószínű, hogy a bronzművesség fellendülése a Mátra és Gömör-Szepesi Érchegység rézércének felhasználásával függ össze. Számos, csak a Felvidéken elterjedt bronztárgyforma (üreges karperecek: V. t. 2, XI. t. 7; tölcsér alakú csüngők: IV. t. 3, sarkított balták: II. t. 3, 8, III. t. 3 stb.) mutatja a felvidéki bronzművesség e korban kétségtelenül önálló voltát. Emellett azonban számos keleti (tőr: V. t. 1, nyakkorongos csákány: XII. t. 4, tokos balták: I. t. 4, 8, bordázott tokú lándzsahegyek: V. t. 4, stb.) és nyugati (markolatnyújtványos kard: 5. kép, ívelt oldalú lándzsák: III. t. 4, 5. XI. t. 3. X. t. 4 tokos véső: III. t. 2, szárnyas balta: IV. t. 5, markolatnyújtványos sarlók: II. t. 5, IV. t. 2, V. t. 3, babérlevél alakú lándzsahegyek: III. t. 6—7, XI. t. 1, lemezcsüngők: X. t. 1—2, 5—8, stb.) típusú bronztárgyakat is átvett a pilinyi kultúra fémipara. A Felső-Tiszavidék és Erdély, valamint a Felvidék szoros kapcsolatait mutatja a két terület néhány közös bronztípusa (vonalcsoportokkal díszített karperecek: VI. t. 2, VII. t. 1—2, sűrű vonalkázással fedett karperecek: VI. t. 4—5, IX. t. 5—6, 14, félholdas kávájú tokos balták: II t. 2, IV. t. 1.) A felsorolt bronztárgytípusok együttesen az úgynevezett rimaszombati típusú raktárleletekben fordulnak elő, amelyeket a pilinyi kultúra népe rejtett a földbe a lausitzi és a Gáva kultúra támadása elől a Hallstatt A periódus elején. Ez a népmozgás jelenti Észak-Magyarországon a korai vaskor kezdetét. A későbronzkorral ellentétben a korai vaskor első felében Borsod megye területén két különböző népcsoport élt, az északi, felvidéki részen a lausitzi kultúrkörrel rokon Kyjatice kultúra, míg a déli, alföldi részen a keleti Gáva kultúra népe. így az e területről származó szórványos bronzleletek között egyaránt találunk nyugati (korongos markolatú kard: 6. kép, tokos balták: II. t. 6—7, VI. t. 1, sarló: II. t. 4, karperec: VII. t. 6, tűk: XII. t. 10—16, 5) és keleti (tokos balták: I. t. 1—3, 5—7,9, III. t. 1, karperecek: VII. t. 3,5, VIII. t. 3, 6—10, VIII. t. 1—2, 11—12.) típusú bronztárgyakat. A most közölt bronztárgyak közül legfiatalabb a Szilvásváradon előkerült tokos balta (I. t. 9), amely egyezik a szandai Hallstatt B—C periódusok fordulójára keltezhető lelet tokos baltáival [35]. Ettől az időponttól, a prészkita törzsek észak-alföldi megjelenésétől kezdve megszűnt a Felvidéken a jelentős bronzipar.