A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

SZŰCS SÁMUEL NAPLÓJA II. 273 mány' polgárainak nagyon nehezen esett, hogy a' határokon visgálatot kellé kiállnunk, 's Bécsben a' rendőri főhivatalnál úti leveleinket nem kis kellemetlenséggel kellett bemutatnunk. Eggy utazó angol nem rég méltán érzé magát örök hálára kötelezve Magyarország eránt, melly az utazót becsületesnek teszi fel, méltán dicséré a' hozzá e' részben hasonló észak ámerikát is. A' kormánynak rossz politicájából foly-ki a' bécsi népnek pénz utáni gyalázatos áhítozása, mert ki árasztá-el a' mulatság után kapkodást? mint az ezekre mindenütt alkalmat nyújtó kormány, melly minteggy siréni énekkel altatja a' népet. Ez az oka, hogy, mint eggy velünk találkozott magyar utas monda, Bécsben nem szégyenl elvenni három húszast a' consiliárius sem, és honnan az embert először kiszidják, néhány garasokkal lezárhatni a' nyelveket és nyerhetni szíves fogadtatást a' pénzimádó némettől. Itt még az őrültek is pénzzel tépelődnek, csaknem mindenik kért tőlünk. Mindezek mellett is néhol tűnik-fel egy két kivétel. Találkoznak — bár aránylag szer felett kevesen, szabadj elleműek, esméretes a' bécsi németnek elménczsége is, melly néha a' kormányra is kiterjeszti fulánkjait, így p: o: Ferencz' kapujára azt jegyzé meg valamelyik, mit ér az olly igazság, mellyen keresztül kasul járnak, czélozván oda, hogy alatta minden; felette pedig az őr járkál... Néhol mi is tapasztalánk a' magyar eránt némi nemű részvétet, különösen nemzeti dalaink tetszését" [24]. Bécsi útja nagy tanulság. Tiszteletreméltó Szűcs Sámuelben az az óriási érdeklődés, mely egy-egy város nevezetességei iránt él benne. Mindent látni akar, s lát is. De nem szabad elfeledkeznünk azokról a fejtegetésekről sem, amelyeket egy-egy útja után ír naplójába. így több lesz naplója. Most már nemcsak szubjektív élményeinek, érzéseinek lesz a tárháza, hanem hű tükre kora — jelen esetben a reformkor — haladó magyarsága véleményének is. Nagyszerű Bécs társadalma, korruptságának rajza, s talán még értékesebb fejtegetése, így: a szabad szellem, a szabadság elnyomása szüli az erkölcsi, társadalmi visszásságokat. A bécsi úton a többi között a naplóíró társa Erdélyi János, a költő is. Bécsben három alkalommal jár. 1839-ben [25], 43-ban és 45-ben. Minden útja élményt jelent számára. A második bécsi útja alkalmával epésen jegyzi meg, hogy Magyarországon még emberek sem utazhatnak gőzkocsin, Ausztriában azonban már azt is látta, hogy disznókat szállítottak rajta. Pestre több alkalommal jut fel. 1886-ban egészségügyi okokból utazik [26]. Orvosa a Lukács-fürdő használatát írja elő részére. Gyógyulást kereső pihenését hasznosan tölti el. Űjból megtekinti a város különböző kiállításait, s ha egy-egy gyűjtemény a legutóbbi alkalom óta valamivel gyarapodott, örömmel írja azt naplójába. Megtekinti a történelmi kiállítást, s minden látott képre vonatkozó tudnivalót feljegyez. A történeti festmények megtekintése során nem a kép művészi értéke, henem a történeti esemény érdekli, s ezért gyakran egy-egy képhez kisebb cikkszerű megjegyzést is fűz. Külön megcsodálja a történelmi kiállításon a Ferenc József tulajdonában levő gobelineket. Itt inkább a gobelinképek tárgyát 18