A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

274 KILIÁN ISTVÁN írja le műelemző részletességgel: ,,... az első (t. i. gobelin) ábrázolja Lotharingiai Károly herczeg bevonulását Buda várába a bevétel utáni öldöklések s rablások után. A másodikon látható a párkányi ütközet csataképe a párkányi/vár ostromával. Lotharingiai Károly hg. fővezér serege a Dunába kergeti a törököt, s elfoglalja Párkányt, az előtérben látható fehér Lovon ülő alak, itt is lotharingiai Károly, a' mint harcra tüzeli seregét. A harmadik képen, illetve gobelinen Károly lotharingiai fővezér, a kép bal sarkában fehér lovon ülő alak visszaveri 1686. Aug. 8-n a körülzáró vonalon Szent Pál völgye felől áttörő s várba bejutni törekvő török segítő sereget. A háttért Budavárának északnyugatról felvett látképe képezi ostrom jelenetekkel. Negyedik a mohácsi csatatér képe, amint a győzők az ütközet (1687. Aug. 13) után az elesett ellenséget fosztogatják, a gyönyörű tájkép középpontját a fehér lovon ülő Károly lotharingiai herczeg fővezér alakja képezi, hat lovasból álló táborkarának közepette. Valamennyi kép remek kivitelű és természethű. Ezeken kívül vannak még több igen érdekes szövetek" [27]. Szeptember 8-án rándul ki egy társával újból Aquincumba. Óbudáig lóvonaton mentek, azon túl pedig már gyalog. „Az országút melletti vízvezetéki romok — írja — most is úgy néznek ki, mint azokat 1841-ben Pomázra mentemben láttam — akkor azt — még nem tudtuk, hogy a föld közelében milly érdekes tárgyakat takar. — Elébb a római ferdők romjait találtuk, és néztük meg — magyarázónk volt a közeli malomból egy közép életkorban levő, testes asszony, ha jól emlékszem a molnár neje — úgy látszik itt meleg, — talán már gőz fürdők is lehettek, mellyek mozaikszerű téglákkal voltak kirakva, — azután egy deszka bódéban a kiássott ólom csöveket néztük meg, végre az amphitheatrum maradványait" [28]. Pesti tartózkodása idején ellátogat a budai arcképcsarnokba, ahol felfedezi Palóczy László, Gvadányi József és Egressy Béni arcképét, ök képviselik a képtárban Borsod megyét. Megnézi a királyi várat is, de azt belülről nem találja túlságosan érdekesnek. Néhány nap múlva belátogat az akadémia épületébe is. Megnézi itt a nagytermet, a könyvtárat, a Kisfaludy Társaság termét, ahol Kisfaludy-relikviákat lát. Az akadémiai képtárban Széchenyi István, Deák Ferenc, Lónyai Menyhért képeit látja. A Szontagh Gusztávét nem találja élethűnek. Nagyobb útjai közül még meg kell említenem lengyelországi útját. A Miskolc, Kassa, Késmárk, Altendorf, Lubien, Mislenicz, Krakow, Wieliczka, Űj-Sandecz, Mnisek, Podolin, Szepesbéla, Késmárka, Kassa, Miskolc irányú útjának az anyagát Bodgál Ferenc már ismertette, s felhívta azok érdekességére, történeti, néprajzi értékeire a figyelmet. így itt ennek az útnak ez ismertetését el kell hagynunk [29]. Végül meg kell állapítanom, hogy Szűcs Sámuel valamennyi útján látó szemmel járt. Egyik budapesti útján említi meg, hogy a képtár látogatását abba kellett hagynia és egy későbbi időpontra halasztania, mert jegyzetfüzetét nem vitte magával. Ez a megjegyzés elegendő arra, hogy a naplóíró módszerébe beletekinthessünk. Látogatásai során valószínűleg minden alkalommal visz magával noteszt, s abba a látottakat szorgalmasan