A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

SZŰCS SÁMUEL NAPLÓJA II. 271 part felől épülendő hídlábnál kövek is bocsájtattak-le. A' munkások száma nagy, ezek a' Dunaparton egyedül az ő értök épült házakban laknak" [14]. Elismeri, hogy a nemzet jogosan büszke fővárosára. A nagyszerű, művészi ízléssel épült épületekben a műveltség, a tudomány és a mesterségek virágoznak. Bőséges alkalom nyílik itt a lélek és a szellem művelésére, az erények gyarapítására, de legalább ugyanannyi a bűnök gyakorlására. Joggal reméli, hogy néhány évtized elmúltával Pest (akkor még csak Pestről beszél), európai rangra emelkedik. „De itt is vannak árnyoldalak, mint a rósz víz, és az utszákat fellegként ellepő por. — Buda, a' történetileg nevezetes város egyhangúságban tesped" [15]. A város lakosságáról is jó a véleménye. Pesten és Budán jókedvű, vidám emberek élnek, akik szeretik a társaságot és nem szeretik a pletykálkodást, a rágalmazást, amelyek a kisvárosokban annyira divatosak. így látja Pestet a fiatal Szűcs Sámuel. Pestről gyakran ki-kirándul a környékre. Május 25-én (1841.) ugyancsak társasággal Pomázra indul ismerőseihez [16]. Útközben találják a „római víz csatornák" maradványait, mellyek egymástól elszaggatott igen erős kőfal darabok." Áthaladnak Békásmegyeren. Beszámol arról, hogy egyesek szerint Árpád fejedelem itt van eltemetve egy keskeny folyó mellett levő zárda romjai között. Megjegyzi, hogy így tudja ezt „Anonymus Belae regis nótárius" [17]. Két alkalommal is jár fiatalember korában Aggteleken. Első alkalommal 1839-ben [18], másodszor pedig 1841-ben [19] látogatott a barlangba. Gyönyörködik a visszhangban, a cseppkövek jól ismert zenéjében, s egy teremben élvezettel hallgatja a revolverlövés játékos visszhangját. 1839-ben első aggteleki útja után részletesen leírja élményeit, a látottakat, valamennyi cseppkőalakzatot név szerint lejegyzi, ugyanakkor azonban akarva, akaratlan, a barlang korabeli állapotát is megőrzi. „Fáklyánk elegendő nem lévén, sem más világítónk, kenteiének valánk kijönni, a' barlang új ágát, melly legérdekesebb, a' nagy víz miatt különben sem nézhettük volna-meg. A' nagysár' locs-pocs miatt a' régi ágban sok kellemetlenségeket szenvedtünk... A kicsepegett alakok... a' fáklyafüst miatt eredeti fenyőket elveszték." 1839-ben, két évvel később már mellőzi a barlang részletes leírását, ugyanakkor azonban a barlang állapotáról újabb részleteket közöl: ,,A' barlang' új ágába bémenve mint-egy másfél óráig meredek helyeken, vízen, keskeny pallón, deszkán keresztül tevénk utunkat, s' midőn már czélhoz jutást reménylenénk, mint számtalanszor történik az életben, el kellé attól esnünk." Szűcs Sámuel 1843-ban indul el egy társasággal, hogy Bécsbe utazzon [20]. Űtközben megtekinti Pestet és Budát. Pozsonyban részt vesz az országgyűlésen. Országgyűlési élményeit igen részletesen írja le. Beszél valamennyi szónokról, valamennyi vitatott kérdésről, s majd rövid időzés után július 14-én elindul Bécsbe a Wien gőzösön.