A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

270 KILIÁN ISTVÁN hozott F. (erenczy) egy márványdarabot, melly töredéke valami medenczének, reá, száj okban gyürüt tartó hollók vannak metszve. Ez a' budai vár part oldalában mostanában találtatott, hihetően H. (unyadi) Mátyás korából való, ezt mint az emlék által is örökítendő nagy király' családi czímerét, a' művész beléhozta az emlék mintáján látható figurák közé. Mátyás képe csak nem egészen kész vala már fejér márványból, ez az emlék belső részébe fog alkalmaztatni." 1841-ben már második alkalommal van Pesten. Az első elcsodálkozás után most a második alkalommal már az épületekben megtekinthető érdekességeket is megnézi. Első Pesten létekor — Pozsonyba utazóban — elcsodálkozik a már akkor is nagyszerű városon. Jegyzetei inkább városképi szempontból érdekesek, s így — ha nem is sokat —, de talán adhat Pest és Buda építéstörténetéhez új adatot [9]. Második alkalommal már mélyebben beletekint a város korabeli művészeti és tudományos munkájába [10]. Egy esztendeig van Pesten. 1841-ben, május 14-én tekinti meg néhány társával együtt a Ludoviceum kertjét. A Nemzeti Múzeum épületének elkészülte előtt itt őrizték muzeális értékeinket. Érdeklődéssel tekintette meg biológiai ritkaságainkat, ezek között kitömött állatokat, pelikánt, különféle madarakat, kettős borjút egy közös fejjel. Az ásványtani anyagban aranyércet, meteordarabot, megkövesült állatcsontokat lát. Felfigyel a legújabb kori anyagokra is. Ezek inkább technikatörténeti szempontból érdekesek. Vasúti síndarabot, egy gőzkocsit, fűrészmalmot, egy juhakol mintát, lát itt órát, melyet évenként csak egyszer szoktak felhúzni. Nem kerülik el figyelmét az iparművészet emlékei, a különféle festmények, a történeti ritkaságok: „Több régiségek között itt van Sigmond király' nyerge elefánt csontból és Bethlen kardja" [11]. A Széchenyi könyvtárban megtekinti a könyvritkaságokat. „Voltunk a' Széchenyi Könyvtárban is — írja — ez sincs még rendbeszedve. Láttunk itt több fabibliothecát, mindenik könyvalakba van faragva, sarkára azon fanemnek héjjá, moha ragasztatott, mellyből a' könyvalak készült, felnyittatván az illy fakönyv benn találhatni a' fa levelét, virágát, gyümölcsét, és hamvát" [12]. „Itt van 1-ső Mátyás' imádságos könyve, amellyet Horváth István hamisnak tart, egy oklevél kutyabőrre írva II-dik András a korából I-ső Mátyás korából egy igen nagy könyv, mely isteni tisztelethez való, ezt Kassa városa ajándékozta a' nemzeti museumnak" [13]. Pestről való távozása után mégegyszer összefoglalja a látottakat és a maga számára is leszűri, a tanulságokat, örömmel állapítja meg, hogy a Nemzeti Múzeum egy része már födél alatt van. Érdekesek a Lánchíd építésére vonatkozó megjegyzései: „Több fontos építmények közt a' hídra néznek mindenki szemei, melly óriási munka. 1840-ben kezdetett-meg, azon évben a pesti part felől állítandó láb' cölöpjei leverettek, a' Duna' közepén állítandó láb körül is tétettek készületek, s állítatott eggy jégtörő, mely a' mostani tavaszkor a' jégtorlaszok erős csapásait dicsőén kiállotta. Folyó év' tavaszán és nyarán a' víz' közepén is folyt a' munka, a

! pesti