A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

SZŰCS SÁMUEL NAPLÓJA II. történeti feldolgozásánál. A kérdés vizsgálata annál is inkább fontos, mert minden bizonnyal ennyire precíz adatszolgáltatást ebben a kérdésben s a múlt század anyagából máshol nem találhatunk. Ügy vélem, hogy a Miskolc és környéke szőlőtermelésének és borkereskedelmének múltjában kutatók eddigi adataikat hasznosan egészíthetnék ki, esetleg bizonyos évtizedek adathiányával értékes adatokkal pótolhatnák Szűcs Sámuel naplójából [7].. Szűcs Sámuel utazásai, úti élményei Szűcs Sámuel gazdag élete során gyakran utazik Pestre, többször megfordul Bécsben, Pozsonyban, jár a történelmi hírű Egerben, megtekinti Pesten és Miskolcon az alkalmi kiállításokat. Üti élményeit valószínűleg naponta papírra veti, s így a látottakat frissen, a maga teljességében hagyományozza az utókor számára. Meglátogatja Bécs, vagy Pest múzeumait, a múzeumok archeológiai, képzőművészeti, de még néprajzi kiállításait is. Merem hinni, hogy jegyzetei az eddigieknél mindennél pontosabban őrzik az Osztrák—Magyar Monarchia múzeumainak korabeli kiállításait. Múzeumlátogatásain kritikus szemmel jár. Véleménye többé-kevésbé azonos a múlt század második felében élő intellektüel rétegével. Érdeklődése azonban mindenképpen arra utal, hogy ő túljutott éppen ennek a rétegnek kulturális korlátozottságain, hiszen hasonló családokból származó, hasonló tanultsággal rendelkező miskolci kortársait talán közelsem kötötte le annyira a magyar tudományok ügye, mint éppen őt. Idevonatkozó adatai két szempontból érdekesek. A kiállításokon látottakat a lehető legteljesebb részletességgel leírja, s ezzel az utókor számára szinte forgatókönyvet őriz meg. Ismerteti a kiállított muzeális értékeket. Ezen túl azonban aquincumi, egri és még néhány történeti nevezetességű helyen tett látogatási alapján a még a mai állapotában fel nem tárt, korabeli állapotát őrzi meg írásával egy-egy műemlékünknek. Bécsi és pesti múzeumlátogatásai az összehasonlításra teremtik meg az alapot. Egy látogatási élménye leírásánál gyakran olvashatjuk: ez szebb volt Pesten, vagy éppen fordítva: értékesebb ez az anyag Becsben. így a naplóíró akarva, akaratlanul, elmúlt századunk magyar múzeumügyének válik krónikásává, s minden bizonnyal országos értékű anyagot őrzött meg naplója. A tudományok és a művészetek iránti érdeklődése hozza kapcsolatba a képzőművészettel és a képzőművészekkel is. Korának nagy tudósai közül ismeri Horváth Istvánt, Gyulai Pált, Szinnyey Józsefet. Érdeklődése Pesten kapcsolatba hozza kora legnagyobb magyar szobrászával, Ferenczy Istvánnal. Találkozásukról így ír: 1841. május 8-án [8]. „Nagy Samuval, ... és Miklós öcsémmel együtt Budára mentem, hol megnéztük Ferenczy István dolgozó termét, a' művésszel magával találkozánk, ki szíves vala eggyet mást mutogatni, láttuk Mátyás' emlékéből gipsz mintáját, azon bas reliefnek, melly Mátyást, mint népszerűt fogja ábrázolni, elő-