A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BODGÁL Ferenc: A kovácsmesterség kutatása

104 BODGAL FERENC 5. kép. Fejsze, Magyar—Valkó, Ko- 6. kép. Tűzikutya, Hajdúböszörlozs m. Néprajzi Múzeum 10072. Itsz. meny. (Bencsik János gyűjtése, 1965.) bői fakad. A szerszámkészlet nem sokat változott, lényegében a középkorban is hasonló eszközökkel dolgoztak. Csak a múlt század nyolcvanas éveiben térnek át az áttételes fogaskerékkel működő kézzel hajtott fúrógép használatára, az, utóbbi években pedig a hagyományos lábbal vagy kézzel működtetett fújtatót szorítja ki a villanymotor. A múlt században nemcsak különféle ekekísérletek, hanem patkókísérletek is folynak. Ennek eredményeként a régi, hagyományos sarkas patkók helyett csavaros patkót használnak, amihez már gyári menetvágó szükséges. A vas megmunkálásának különféle műveletei; a hajlítás, csavarás, nyújtás, tömörítés, forrasztás, szegecselés stb. alig változott, inkább csak az utóbbi években térnek át a gyorsabb és korszerűbb hegesztésre. A tárgyak készítésének módját néhány éve még a gyakorlatban is megfigyelhettük, illetve ezekre a tárgyakból visszakövetkeztethetünk. Jelentősen változik az utóbbi évszázadban a nyersanyag, a vasak, acélok formája, minősége. A korszerűbb vaskohászati eljárásokig a hámorokban aránylag kevés változtatással állították elő a vasat, a limitációkban ezeket s a XVIII. sz. óta a hámorok, kovácsok által készített táji jellegű munkaeszközöket is felsorolják. Az Erdélyben, Felső-Magyarországon, Stájerországban készült tárgyak nemcsak az egykori monarchiában voltak általánosan elterjedve, hanem más országokba is szállították. Az egyes készítmények arányát, készítési helyét mutatja számunkra Wathnernek Grazban 1825-ben kiadott képes árjegyzéke, mely csupán a Mecenzéfen készült kapákból 90 táj jellegűt sorol fel [26]. A könyv a későbbiekben több kiadást ért meg, az általunk ismert, ugyancsak Grazban, 1885-ben megjelent 5-ik kiadásban már 212 kapát sorolnak fel [27]. A könyv a gyári áruk térhódítását bizonyítja s egyben megmutatja azt is, hogy a falusi kovácsok ebben az időben döntően már nem új eszközök készítésével, hanem csak javítással foglalkoznak. Ezt bizonyítják Boros Lajos sárospataki „kovácsmester és baromorvos" ez idő tájból való feljegyzése is. Idősebb mesterek visszaemlékezése szerint ez idő tájt még fejszét készítettek, patkot pósoltak, szénavágót, bélyegzővasat, ösztökét stb. készítettek. Az újonnan.