A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

MÓDSZERES SZEMPONTOK A NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK RENDSZEREZÉSÉHEZ J5J az illetőt szerepcserére kényszeríti. Általában a kergető helyzetét nehezíti, hogy az űzött tilosba futhat, a kergető előtt sorompót engednek le, vagy mint fentebb említve volt, mozgásában zsinórfogással akadályozzák. Mehet a fogósdi fogyasztóra is: a kergető az elfogottat maga mellé állítja, s most már többedmagával vadászhat (pl. „Gyertek haza libuskáim..." játéktípus), így a kergetettek száma fogy, az üldözők száma nő, s végül az, utolsót is elfogják. Versenyfutó játékok. Legtisztább típus: „Hogy a kakas? — Három garas" — és változatai. Alkusznak valamelyik játszótársra, s hogy a két alkudozó közül valamelyik megkaphassa, kézbeütnek, s a körön kívül ellenfutással versenyeznek, melyik ér hamarabb vissza az alku helyére. De ide tartoznak a fogyasztó versenyfutások is csalogatással. Itt két szemben álló sor — ráfutási távolból — igyekszik egymást fogyasztani. Felváltva hol innen, hol onnan egy-egy jó futó a másik sor valamelyik tagja kezébe vág, s gyorsan visszafut. Amaz üldözi. Ha eléri, visszahozza a maga sorába,, ha nem, átkerül. Sor szakító. Láncszakítás. Fiújáték. Fogyatóra megy. A kézenfogva szemben álló sorok tagjai nekifutással és testbedobással szakítanak játékost, kiki a maga sorának. Dobó-célzó versenyek. Fiújátékok. Egyik típusuk felfelé dobó: „gólyázás". Hajítóbotjaikat feldobják. Egyik játszótársuk megcélozza. Ha sikerült „meglőnie" a gólyát, botjáért fut. Ha megelőzik, s elveszik botját, tréfás büntetés jár neki (pl. féllábon ugrálva, összeszedi a botokat, s így hozza be azokat). Másik típusuk: ledobás, botugratás („böltetés", „baktatás", „csiribotázás") — a fiúk lendítő mozdulattal földhöz vágják botjaikat, mire azok bakfittyezve elugranak. Akinek a botugratás leggyengébben sikerült, tréfás büntetésben részesül (az összes botokat féllábon egymáshoz méri, s háton hozza be). Ütő-célzó versenyek. Főleg fiúk játékai. Két végén meghegyezett fapálcikákat ütnek fel, s a levegőben elütik görbe fával, (kámpával, kampav erővel). Ez a „bigézés", „pige", „pilinckézés". Az ütés, célzás sikere szerint pontokat gyűjtenek. Gurítgató, elütő versenyek („disznózás", „csöszte-piszte", „csirapatázás"). Fiújáték. Egy játszó tag küzd társai ellen, akik köröskörül egy-egy földbe vésett lyukat foglalnak el botjuk végével. A kisorsolt tag, akinek nem maradt lyuk, a körbenállók által közrefogott, középütt ásott kis gödörbe akar terelgetni botjával egy fagolyót („disznó"). Társai azt elütni igyekszenek, eközben egy-egy kis lyuk felszabadul. Ha a terelgető ügyes, botja végét valamelyik szabadon maradt lyukba vágja. Ezzel szerepcserére kényszeríti a másikat.