A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

150 LAJOS ÁRPAD a munkamozdulat utánzására vallanak. „Tőkehasogatás" egymást felemelő,, meglódító, jobbra-balra billentő és bukfencező mozdulattal (a játékot „harangozás"-nak is nevezik), egyszerűbb fajtája: az „ágyúzás", ebben csak egy oldalról billentik fel a bukfencező játszótársat; „kévedobás", melyben két fiú összefogott kézzel várja a feléjük futó, s közvetlen közelükben tótágast álló pajtást, majd az átforduláskor derekához lendített kézzel dobnak egyet rajta; „diótörés" („máktörés", „hordóöblögetés") egymásnak háttal álló, s. kölcsönösen összefont karjukkal felváltva előrehajolva egymást emelgető pár; „pecsenyeforgatás" („motollálás") itt egymással tótágast összefogódzó két gyermek egymást forgatva közösen átbillen két másik, négykézláb álló tag hátán; „galuskahányás"-ban egy hanyattfekvő fiú égnek emelt két talpával előrelendíti a talpakra hasaló társat; „fűrészelés" — keresztbe összefogott kézzel egymást keresztező karjaikat húzogatják; „ostorcsapás"-ban kézenfogva egymás mellett futnak, majd az ostorlánc egyik végén álló tag körberántja a többit: az ostor végének, a „csombék"-nak kell legtöbb utat megtennie, többnyire leszakad és felbukik; a „zsákdobás" („csónakozás")-ban egymással szembeálló és összefogódzó két sor kézről-kézre dobja azt, akit felvesznek. Egy másik alcsoport állatok mozdulatait utánozza: „kakasviadal" féllábon ugrálva, „bakugrás" stb. A lánykák mozdulatutánzó testedző játéka könnyebb. A „cipósütés"-ben pl. egymást álló vagy guggoló helyzetben kézfelrántással hozzák ugró mozgásba. Az ő mozdulatutánzó játékaik egyébként nótás, táncos vagy dramatikus formában kedveltek, ezért külön is vesszük őket. Ezek a játékok a felnőttek köréből kerültek le a gyermekekhez. Kergetősdik. Kiemeljük a tolvaj világból és ragadozó állatvilágból vett témájú kergetőcskéket. A kergető lehet őr (csősz), aki úgy tesz, mintha vigyázna rábízott dolgokra, s a tolvajt igyekszik elfogni, de utánozhat valamely ragadozó állatot, aki elkapja zsákmányát. Szerepéhez kisorsolással (ujjkiolvasás, vagy tárgyak eldobása s azok kedvezőtlen megérintése) jut. — Vannak nótás,, párbeszédes kergetősdik is. Utóbbiakat a lányok kedvelik jobban. A fiúk a kergetősek. nagy részét játékeszközökkel játsszák (hajítófa, leütnivaló csürökfa, kergetőbot, mellyel az őr űzőbe veszi a hajítófáját eldobó játszótársat). Még ezek közt is van olyan, amelyben a kergető erősen korlátozott helyzetbe kerül, egy földbe szúrt botra erősített zsinórt kell fognia,, azt kihúznia, s a bot tövénél elhelyezett fadarabokat dézsmáló társait csak lábbal érintheti. Előbbire példák: „csülközés", „csigézés", „bakozás", utóbbi: „kötőfékecske", „kankuriázás". Lányok nótás, párbeszédes kergetőcskéi: „Kecske ment a kis kertbe",, „Héja, héja, mit csinálsz", „Gyertek haza libuskáim!" A „Kinn a bárány, benn a farkas" játék a nótás „Kecske ment..." k. játék egyszerűbb változata. Lányok játékeszközt a kergetőkben ritkán használnak: csombékra kötött zsebkendőt a kör körül futó kergetők nótás változataiban: „Tüzet viszek...", „Jön a farkas ...", „Cickány, mackány ..." kezdetűek stb. A kergetőcskék lejátszásában a kergető valamelyik tag megérintésével