A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki vár pusztulása 1702-3-ban

102 DÉTTSHY MIHÁLY tyák aláaknázására, a lőporos zsákok elhelyezésére szolgáló falüregek kivésését május 1-én kezdik meg [7]. Ezek a munkák május végéig folyhattak, mert május 26-án érkezik csak Nigrelli küldönce azzal az utasítással, hogy az aknákat robbantsák fel. A bejegyzés szerint e napon 5 órakor hajtják végre a robbantást valamennyi bástyában, mégpedig olyan pusztító hatással, hogy az erődítések helyreállítására nem hagyott lehetőséget [8]. Május 27-én még két hátramaradt aknát robbantanak fel a templommal szomszédos, tehát az ÉK-i vagy az ÉNy-i sarokbástyában. A robbantásoknál jelen volt Nigrelli hadnagya, aki május 27—28-án a jezsuitáknál ebédelt [9]. Június 1-én még további négy aknát robbantanak, de csekély eredménnyel. A június 4-i bejegyzés szerint aznap már nincs robbantás [101. Július 21-én Patakon jár ismét Ogilbe generális két kapitánnyal, akik valószínűleg a romok eltakarítását és a robbantások eredményét ellenőrizték [11]. A napló többet nem említi a rombolást, csak a jezsuita háztörténetben említik a váradi püspök holttestének Patakon történt ünnepélyes átszállításával kapcsolatban a lerombolt várfalakat [12]. Egy feltehetően 1728-ból származó irat, amely a jezsuitáknak a pataki templomhoz való tulajdonjogát bizonygatja, megemlékezik arról, hogy a rombolás során az északi várfallal egybeépült templom felrobbantását is tervezték. Az irat- erről a következőket mondja: „Amikor 1702 évben a pataki várfalakat lerontották, a templomot is lerombolásra szánták. A mieink (ti. a jezsuiták) Nigrelli generálistól, aki a rombolás egész ideje alatt a mi rendházunkban szállt meg, kieszközölték, hogy fennmaradjon" [13]. Forrásainkból megtudhattuk tehát, hogy a pataki vár bástyáit és falait Nigrelli generális parancsnoksága és Wallner hadiépítész irányítása alatt 1702. május 26-a és június l-e között robbantották fel. Szirmay Antal, Zemplén megye történetírója közel száz évvel későbbi feljegyzése adatainkat azzal egészíti ki, hogy a rombolásnál a megyéből 300 jobbágy végzett robotmunkát [14]. A rombolás eredményéről — sajnos szintén csak szűkszavúan — a következő évek uradalmi összeírásai tájékoztatnak. Egy 1703. évi konskripció a következőképpen írja le a külső várat: „Patak vára a kedves Bodrog folyó partján áll, sáncokkal és erős bástyákkal hajdan jól megerősítve, de minden erődítését a felséges udvar rendeletére a legutóbb elmúlt 1702. évben nagyrészt lerombolták, ledöntötték és a földdel egyenlővé tették" [15»]. A leírás a továbbiakban a Vörös toronyról a következőket mondja: „A rezidencia (ti. a várkastély) szegletén áll a Vörös torony, amely mintegy 2 ölnyi vastag fallal épült, ebben egy kápolna van rongált oltárral. Ezt a tornyot az imént említett rombolás alkalmával tetőzetétől megfosztották, lépcsőit lerombolva, bejáratait és ajtóit eltorlaszolva a bekövetkezendő pusztulásra hagyták" [16]. A leírás a torony robbantását tehát nem említi, hasonlóan egy későbbi, 1750 körüli, és ezért kevésbé megbízható hitelességű, urbárium bevezetése sem, amely többek között ezeket írja: ,,A kegyeletes emlékezetű József császár uralkodása alatt 17 . .-ban az összes fennálló kőbástyát puskaporral felrobbantották... A Vörös torony sisakját nem olyan régen az 1700-as év körül a villám sújtotta le. Tetején négy puszta torony áll, ezek közül a negyedik. . ." (a szöveg további része olvashatatlanná fakult) [17].