A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KEMENCZEI Tibor: Koravaskori bronz raktárleletek a miskolci múzeumban

58 KÉMEN CZEI TIBOR kardok tehát általában a Hallstatt A korszakra jellemzőek, előfordulnak azonban egyes esetekben Hallstatt B korú leletekben is [5]. Mivel a bükkaranyos! lelet legfiatalabb darabjai a Hallstatt B periódusra jellemzőek, a benne levő liptói típusú kard földbekerülése is erre az időszakra tehető. A bükkaranyosi lelet markolatnyújtványos kardja a Sprockhoff Il/a típushoz, illetve a Cowen által Nenzinginak nevezett típushoz sorolható. Cowen a íleinecke BD periódustól a Hallstatt A korszakig keltezte, megemlítve, hogy Ausztriában egészen a Hallstatt B periódusig volt használatban ez a kardforma [6]. J. Filip a sujtásos fibulák harmadik csoportjának határozta meg a bükkaranyosi fibulának (I. t. 1) megfelelő darabokat [7]. J. Paulik ezt a csoportot további három változatra választotta szét [8]. A bükkaranyosi fibula ezek közül a harmadikba, az A.; variánshoz sorolható. Jellegzetessége a nyolc oldalspirális. Két altípusra választható szét, aszerint, hogy a spirálrugó előtt nyolcas alakú a középső huzal, vagy hiányzik az. A bükkaranyosi fibula az utóbbiak közé tartozik. Ezek, Paulik szerint, zömmel Észak -és Közép-Szlovákia területén terjedtek el. Nyilvánvalóan ezekhez csatlakozik területileg a bükkaranyosi példány is. Az A.) típust Paulik a legfiatalabb fibulaformák közé sorolta, s a Hallstatt C korszakig használatban levőnek gondolta [9]. A bükkaranyosi leletben levő' darab ennél idősebb korra keltezhető. Északmagyarország területén a korai vaskor első felében akkor tűntek fel az első fibulák, mikor a szomszédos területeken már régóta ismeretesek voltak. A pilinyi kultúra leletegyütteseiből eddig egyetlen egy sem került elő, hiányzik a pilinyi kultúrát záró, a Hallstatt A periódus első felére keltezhető rimaszombati típusú raktárleletekből is. Valószínűleg viseleti szokással magyarázható, hogy a pilinyi kultúra népe nem vette át ezt a bronzékszert a Caka vagy a szlovákiai lausitzi kultúrától. A sujtásos fibula csak a pilinyi kultúra záródása után, a Hallstatt A periódus második felében tűnt fel Északmagyarország és a szomszédos szlovákiai részek területén, valószínűleg a lausitzi és esetleg a váli kultúrával rokon népelemek előrenyomulásával. Az előbbivel való összefüggésre utal a lausitzi kultúra területén gyártott A:; variáns(a spirálrugó előtt hiányzik a középső bronzhuzal nyolcas alakú képződménye) előfordulása a pilinyi kultúra egykori területén (Bükkaranyos — I. t. 1.) [10]. Az A;; típusú sujtásos fibulák második változata (a spirálrugó előtt nyolcas alakú bronzhuzallal) viszont a Középső Duna-medence nyugati fele bronzművességének hatását jelenthetik a Felvidék pilinyi kultúrát követő koravaskori műveltségében (Bodrogkeresztúr, Rimaszombat második raktárlelet, Érsekvadkert, Kenderes) [11]. A Felvidéken eddig egyetlen Ai típus is erről a kapcsolatról tanúskodhat. (Gemer) [12]. A hat oldalspirálissal készített A2 sujtásos fibulatípus elterjedési területe részben a pilinyi kultúra volt területére (Kisterenye, Rimaszombat, Marczal) [13] illetve annak környékére (Antalovce) [14] esik. A bükkaranyosi leletben előforduló tokosbalták közül a félholdas kávájú típus (I. t. 6.) a későbronzkor végétől (Reinecke BD periódus) általánosan elterjedt a Középső Duna-medencében és a környező területeken. Használata