A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
KOMÁROMY József: Miskolc kezdeti településtörténetének néhány vizsgálati kérdése
3% KOMÁROMY JÓZSEF leírt vízrendszer akadálya miatt. Ezt tárgyalt időnkben nehéz elképzelnünk. A Sajó—Bódva—Hernád vízgyűjtő területe a mi korunkban kerek számban 12 700 km 2 . Az időszámításunk körüli időkben ez a terület ennél nagyobbat jelentett, hozzátéve azt, hogy a lefolyó vízmennyiség és a mederágak sokasága, a Bükk és a Zempléni hegység közé ékelődő Cserehát legdélibb (Arnót—Onga —Zsolca) végénél és a már leírt, Miskolctól keletre uralkodó Sajó mederviszonyok, egy lentebbi részen nem is tették lehetővé a miskolci területnek a Hernád-völgyi útba való bekapcsolódását. Ez egy későbbi fejlődés eredménye volt.) A Miskolc—Boldva—Szepesség útvonal elsődleges kialakulását elárulja, s a kelta időszakban való fennállását igazolja a késmárki Jeruzsálem hegyen előkerült és az innen délebbre talált jelentős kotinus-éremlelet [10]. A most elsorolt természetes utak rendszere jelentette azokat a településalakító földrajzi tényezőket, amelyek Miskolctól északra mutatkoztak. Figyelembe kell egyúttal vennünk azt, hogy más-más korszakban — más és más átkelőhely került előtérbe és fontossági sorrendbe. Az is valószínű, hogy éppen az időszámításunk körüli időkben lehet először rendszeresebben használt természetes utakról beszélni, abban az értelemben, ahogyan azokon a kelta civilizáció a maga kereskedelmi forgalmát megteremtette. Az európai földrész általános gazdasági történetének e korszakában, a római császárság idejében a következő kereskedelmi csereáruk fordulnak elő: lovak, marhák, halak, állatbőrök, prémek, méz, viasz, só, gyapjú, vászon, agyagáru, terra sigillata, fémeszközök, üveg, márvány, bíbor, olaj, gyümölcs, bor, vas, réz, ólom, cin, arany, ezüst. Gazdaságilag egy egészen rövid időre, a II. század végétől kezdődően, Európában csupán Gallia és Hispánia autark, Afrikában pedig Mauretania és Egyiptom. De már Itália, Raetia, Noricum, Pannónia, Illyricum és Moesia a fent felsorolt áruk tömegét mozgatja mint kivitelt vagy behozatalt. A császárság nagy kövezett útjain állandó mozgás, szállítás folyik. Hogy ezt a körképet mozgásában és tartalmában milyen léptékben kell a birodalmon kívül a kereskedelmi utakon elképzelnünk és mennyire kell leszűkítenünk a birodalmon kívüli gazdasági élet mozgását és forgalmát, arról ma még képet alkotni magunknak nem tudunk. De meglétét, bármilyen arányban is, el kell ismernünk. Nézzük most tovább a miskolci földrajzi metszőponttól délre vezető természetes útviszonyokat. A mai 3-as számú, délről Miskolc felé futó főútvonal, úgy tűnik, nagyjából az ősi nyomvonalon halad a Bükkábrány—Vatta—Ernőd—Mezőnyék—Mályi—Görömböly—hejőcsabai szakaszon. Ez a vonal a Bükk lábánál vonul, a legalsó lejtőkön, majdnem párhuzamosan követve a fölötte húzódó kora vaskori földvárak csoportját. Ennél alacsonyabb tengerszint magasságú rétegvonalakon már nem vezethetett, mert azt a Hejő—Szinva—Sajó már ismertetett áradásviszonyai nem tették lehetővé. Ez az út Hejőcsaba—Görömböly között még a 120 m-es szintvonalon halad. Mályinál már 109-es, Ernődnél a 105 m-es szintvonalra süllyed, közeledve az alföldi szintmagasságokhoz. (A Görömböly—Harsány közötti utat helyi
