A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KOMÁROMY József: Miskolc kezdeti településtörténetének néhány vizsgálati kérdése

392 fCOMÁROMY JÓZSEF Eperjesi hegység tájegysége csatlakozik itt az Alföld északi szegélyterületéhez, keleti átjárót képezve a távolabbi kijevi terület felé. Ennek a kapunak külön bástyája a Bükk hegység, amely a Mátrával és a nógrádi Cserháttal együtt szinte egybefüggő vonalat alkot a Felvidék magas hegyvonulatai előterében. Ez a kedvező földrajzi fekvésű kapu — kettős jellegű. Kapuja az előbb vázolt felvidéki—lengyel—balti területnek, de kapuja annak a kisebb tájnak is, amely a Bükk gazdag belsejéből vezet nyugatról kelet felé, a Szinva völgyében. Amilyen fontos volt a történelem folyamán az északra vezető messze-távlatú kapu, olyan kialakító energiát hozott magával a bükki rengetegből kivezető keleti kapu is.. . A település élet jelenségeinek történelmi vizsgálata során mindkét kapu sorsdöntő jelentőségűnek bizonyul. Az észak—déli irányú kontinentális jellegű helyzeti energiák mindig egyforma erővel jelentkeztek és hatottak a nyugat—keleti irányú helyi, de településalakító tényezőivel. Ez a keresztezési metszőpont jellemzi Miskolcot a mai időkig is és a jövőben. Ez a fölrajzilag erősen determinált jelleg, e földrajzi és forgalmi tényezőknek észak—déli irányú, plusz nyugat—keleti erővonalak metszési pontja a Miskolc kialakulásának csíráit megteremtő emberi település. A metszőpont adott. Az észak-dél irányú vonalba nem metszhetett bele a nyugatról induló útvonal, csak a mai Miskolc történelmi központjában, a Tanácsház-tér és a Nemzeti Színház közötti vonalban. E ponttól jobbra vagy balra a metszőpontot eltolni nem lehet. Ez a meghatározott földrajzi metszőpont teszi lehetővé azt, hogy az időszámításunk körüli időben, az Öhuta-Nagysáncon (Bükkszentlászló felett) élő, fém-feldolgozással, pénzveréssel foglalkozó kelta-oppidum népe, az oppidum természetes fejlődése és expanzitása folytán, rajokat bocsásson ki és ezek a mai városmag területén, az említett Tanácsház-tér és Nemzeti Színház közötti ármentes magaslaton megépítsék hajlékaikat. Itt kezdődik Miskolc településének és e település élet jelenségeinek történelmi vizsgálata során az első fejezet. Nézzük meg most a Miskolc-diósgyőri medencének, ennek a Bükkben működött tektonikus erőknek hatása folytán kialakult kisebb táj elemnek a képét. A diósgyőri medence tengelye a keleti irányban innen kifutó Szinva, mindkét partján az alaphegység egyenes és lépcsős lejtőivel, ami különösen emberi település és közlekedési utak szempontjából jelentős. Miskolc földrajzi helyzetét tárgyalva Peja Győző, a táj kutatója megállapítja, hogy a Miskolc földrajzi pontja körül találkozó Bükk—Cserehát—Zempléni hegység ugyanannyi fajta kőzetanyagot is jelent. A kemény, szilárd alaphegységű Bükk: mészkő, dolomit és agyagpala tömegekből, előhegysége: homokkő, agyag, homok, kavics vonulatokkal, szénrétegekből áll össze. Tegyük hozzá: nagy részét erdőrengeteg és nagy vadállomány jelenti a felszínen.