A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KOMÁROMY József: Miskolc kezdeti településtörténetének néhány vizsgálati kérdése

MISKOLC KEZDETI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY VIZSGÁLATI KÉRDÉSE 39J Részünkről azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Kárpátmedence települései, kifejezetten az Alföld peremterületein, még külön sajátos jegyeket is mutatnak, amelyek éppen az itteni geológiai, geográfiai és etnikai adottságokból jöttek létre. Az egymásra ható, egymást keresztező természeti, társadalmi, politikai, gazdasági és jogi tényezők szövedékében így nekünk olyan vizsgálati rendszer mutatkozik célravezetőnek, amiben a régészeti megállapításoktól kezdve a történeti események folyamata, analízise, a városföldrajzi, embertani és néprajzi, településforma- és városalaprajzi, gazdasági és társadalmi történeti kutatások egyaránt vezérelnek. Ilyen szemléletben az említett szerzők is megegyeznek [6]. Ez a dolgozat (és további fejezetei) megkísérli összefonni azokat a következtetéseket és eredményeket, amelyek a fent elmondottakból megállapíthatók. Komplex módon szeretne olyan összevonással közelebb kerülni Miskolc kezdeti és középkori települési szakaszaihoz, amely ennek az emberi településnek első lépéseit éppen a maga sajátos vonásaiban jellemzi, megkísérli az egyező és eltérő szálakat felfejteni. Ez a kísérlet persze nem kívánja a teljesség látszatát kelteni. Nyilvánvaló, hogy bőven lesznek nyitva hagyott kérdések — a következtetések, a ténykérdések, a feltevések és eredmények mellett. Ott kezdődik a dolog, hogy régészetileg megfogható módon, Miskolc legalább kétezer éves emberi település, kisebb-nagyobb kontinuitás- megszakításokkal. Folytatódik ott, hogy történelme folyamán, a középkori szakaszban, nem beszélhetünk róla mint „alapított", „telepített", „egyházi vagy földesúri" „privilégiális" vagy „erődített" településről. (Bár mindezen vonásokból középkori fejlődési szakaszában néhányat többér-kevésbé felvehet magára.) Ezt a vizsgálódást a következő fejezet későbbi közreadásával, a Széchycsalád magánföldesúri korszakával fejezzük be. Ezt az állapotot tartjuk ugyanis a XIV. század folyamán olyannak, amelytől a Nagy Lajos-i korszakot, a diósgyőri királyi váruradalmi központ szomszédságában jelentkező bizonyos „szuburbiális" hatást élesebben elválaszthatjuk — úgy a társadalom- és gazdaságtörténeti, és városépítési fejlődésének dinamikájában, mint okmányilag is konkrétabb dokumentumaiban. Ettől a korszaktól alkalmazhatók már inkább azok a normák is, amelyek a várostörténeti szakirodalomban megtalálhatók. A városalakító tényezők jellege is lényegesen más a Nagy Lajos-i korszaktól kezdve, mint a megelőző időkben. A Széchy-család magánföldesúri korszakáig, általános vonatkozásban, az egyik megfelelő terminológiai jelzőt használva, az eddigi történelmi Miskolc — szabadon nőtt településnek mondható. Miskolc területének korai topográfiai viszonyai Miskolc földrajzi fekvése az a kapu, amely a Északi Középhegységet, még feljebb az északi Kárpátokat és még tovább a lengyel síkságon át a balti-tengeri egyik átjárót nyitja meg a magyar alföldi medence, az erdélyi és a balkáni terület előtt. Itt nyílik szűkebb regionális vonatkozásban is az út a Cserehát, majd a Gömör-Szepesi Érchegység területére, keleti oldaláról pedig a Tokaj-