A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

342 FOGARASSY LASZt.Ó tolta el, majd pedig a 4. hadosztályt is utasította, hogy útját Sátoraljaújhely felé vegye. Elgondolása az volt, hogy ezzel a hadosztállyal Ungvárt és Mun­kácsot elfoglalva, Ruszka-Krajna felől támadja hátba a tiszántúli román csapatokat. Június 6-án az északi főhadszintéren felszabadult Kassa, a 3­dandár pedig Sárospatak és Sátoraljaújhely visszafoglalása után Ungvár irá­nyába hajtotta a Destrémeau tábornok parancsnoksága alatt álló 3. cseh­szlovák hadosztályt. Ez az alakulat négy gyalogezredből és két ütegből ál­lott. A magyarok Kassáról olyan iramban törtek Eperjes—Bártfa felé, hogy június 9-re a 3. csehszlovák hadosztályt teljesen elvágták a többi csapatok­tól. Csak egyik zászlóalja (111/28., a prágai háziezred része) jutott el Bárt­fán át Orló felé, de ez is csak azért, mert nem kapta meg a visszavonulási parancsot. [22] E napon egyébként a 3. dandár elérte Tőketerebest, aminek következtében a Destrémeau-hadosztály a román királyi hadsereg jobbszár­nyához csatlakozott és azt gyakorlatilag egy Tiszától északra fekvő hídfő­állásban fedezte. E hídfő felszámolására azért nem került sor, mivel a román front jelentőségének további csökkentése miatt Stromfeld a 4. hadosztályt a kisalföldi frontra rendelte. Ugyanoda távozott a 8. hadosztályparancsnok­ság, valamint a 44. és 53. ezred is, míg a 17 dandárt a 13. gyalogezreddel Sajó völgyébe rendelték. Június 11-én az önállósított 2. dandár (39/111. zászlóalj, 21. gyalog- és 38. tüzérezred) feladatául tétetett, hogy a román frontot a Sajó torkolata és Karád közti Tisza-vonalon figyelje meg. A 3. dandár e napon Nagykö­vesd—Királyhelmec—Tőketerebes—Nagymihály vonalán állott Homonával r Takcsánnyal és Mezőlaborccal pedig helyreállította a telefonösszeköttetést. E helységekből jelentették, hogy az ellenség kivonult és kérték, hogy a vörös csapatok vonuljanak be. E célból ki is redelték a 4. sz. páncélvonatot, de ez nem tudott kifutni, mivel a csehszlovák csapatok megrongálták a hida­kat. Ugyanakkor magyar államvasúti közegek készültek Mezőlaborcra, mivel a lengyelek ott három MÁV mozdonyt lefoglaltak és ezek visszajuttatását akarták szorgalmazni. [23]. Hogy ez a bizottság kijutott-e Mezőlaborcra, an­nak az akták közt nyoma nem maradt. A románok ez időben Szolnoknál folytattak élénk tevékenységet. Június ] 0-én tüzérségük szétlőtte a templomot és a város ágyúztatása kapcsán négy halott és nyolc sebesült veszteséget okozott a polgári lakosságban. Tisza­nagyrévnél vörös járőr kelt át és vissza is tért. Érdemes megemlíteni, hogy vörös repülőgépek megjelenése — a hivata­los cseh forrás szerint — erős pánikot keltett a 3. csehszlovák hadosztály visszavonuló csapataiban. A román repülőgépek pedig Miskolcot szerették fölkeresni és ott a katonai célpontokat bombázták. Az egyik miskolci lakta­nya bombázása számos halálesetet és nagy pánikot okozott. Június 12-én utoljára jelent meg egy román bombázó repülőgép Miskolc fölött. Mikor azon­ban elvégezte feladatát, egy magyar repülőgép űzőbe vette és Szederkény tájékán lelőtte. Azóta román repülőgépek Miskolcra nem merészkedtek el. A III. hadtest parancsnoksága a Szederkénynél eltemetett román pilóták ma­gániratait (levelek) és értéktárgyait (óra, jegygyűrű, pénz, valamint pilóta­igazolványukat a tiszafüredi hídnál, hadikövet útján eljuttatták a Nyíregy­házán székelő 2. román vadászhadosztály parancsnokságnak, egyúttal francia

Next

/
Thumbnails
Contents