A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

ADATOK A MAGYARORSZÁGI ROMÁN HADSZÍNTÉR TÖRTÉNETÉHEZ 343 nyelvű levélben tudomására adták, hogy a légiharcban elesett román repülőket a tiszaszederkényi temetőben katonai tiszteletadás közben eltemették, sírjukat pedig megjelölték. [24] A lelőtt repülőgép roncsait Stromfeld hadsereg vezérkari főnök is megtekintette, az erről készült fényképfelvétel elég későn — már Stromfeld visszavonulása után — jelent meg az Érdekes Újságban. Június 12-én a Destrémeau hadosztály átmenetileg visszavette Nagymihályt, amely azonban másnap újból a 3. dandár birtokába került. Ugyanakkor kezdődött meg a 4. és 8. hadosztály elszállítása a Garam-menti hadszíntérre is. (Utóbbinak hadrendi kötelékébe már Párkánynánán három további dunántúli hadosztály lépett. Ekkorra már a románok Beszarábiában olyan biztonságban érezték magukat, hogy azt az ajánlatot tették az antantnak,, hogy Budapest irányában támadást fognak indítani. Ezt az indítványt azonban Woodrow Wilson ellenzése folytán elutasították. [25] A nyugati román határokat nagyjában az 1916. évi egyezmény alapján állapították meg, amelyeket Románia annak fejében kötött ki magának, hogy az antant oldalán lépett be az első világháborúba. A csehszlovák források Varannó, Girált és Homonna magyar megszállásáról tesznek említést. A valóság az, hogy Girált és Varannó járási székhelyeken és a környező községekben elég volt vörös felderítő járőrök megjelenése ahhoz, hogy ott munkástanácsok, illetve direktóriumok alakuljanak, Homonnán azonban ilyenek létesítésére nem került sor. [26] Ennélfogva nem valószínű, hogy Homonnán fegyveres munkászendülésre került volna sor, mint Liptai Ervin írja, erről dr. Martin Vietornak, a Szlovák Tanácsköztársaság történeti specialistájának sincs tudomása. Június 14-én román felderítő járőrök Kiskörénél, Tiszaburánál és Tiszasülynél keltek át a folyón, de magyar ellenakcióra újból visszatértek a Tisza balpartjára. Június 17-én a magyar hadműveleti napló szórványos ellenséges tüzet regisztrált a román arcvonalon, Destrémeau tábornok pedig harc nélkül megszállta Nagymihályt. Itt csak gyenge vörös biztosító osztag volt, amely ütközetbe nem bocsátkozhatott. Maga a 3. dandár is meg volt gyengítve, mert a 23. és 24. ezred egy-egy zászlóalját a 2. dandárhoz, Siroka— Kluknó tájékára tolták el, tehát csak négy zászlóalj állt rendelkezésére. Július 18-án és 19-én a 3. cseh hadosztály öt zászlóalj erejű támadó különítménye Gálszécs felé szándékozott előretörni és sikerült is áthatolnia Tapoly és Ondava folyón ós elfoglalnia egy vasúti és közúti hidat. Az a hír, hogy az ellenség Varannót is elfoglalta, tévesnek bizonyult. Június 20—22 közt a 3. dandár ellentámadást intézett az ellenséges hídfők ellen s e harcok közben Destrémeau tábornok tüzérségi lőszere teljesen elfogyott. A románok két vasúti kocsival küldtek neki lőszert, ezzel Destrémeau június 23-án újra támadt, hadosztályának északi szárnya megközelítette Gálszécset és Tőketerebest, a déli szárny pedig elérte Málca—Abara vonalát. Gálszécs és Tőketerebes közt a vasúti összeköttetés megszakadt. A megindult magyar ellentámadás kapcsán a 4. sz. páncélvonat merész áttörést hajtott végre Tőketerebesről Gálszécs felé, hogy az összeköttetést helyreállítsa, azonban visszatérni nem tudott, mivel mögötte a síneket fölszedték. Megjelent egy másik vörös páncélvonat is, hogy társát kiszabadítsa, de az erős ellenséges tűzben