A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

LEHOCZKY Alfréd: A miskolci építőmunkás szakcsoport létrejötte és harcának kezdetei

\ 322 LEHOCZKY ALFRÉD szervezőmunka. November 10-én tartották meg az országos kongresszusról szóló beszámológyűlést a Korona-szálló termében. Jamrik Bertalan elmondta a kongresszus eseményeit szervezkedésre vonatkozó felhívását, majd a munkások súlyos helyzetéről, a pallérok durvaságáról, a túl hosszú munkaidőről beszélt. Végül felhívta a miskolci munkásokat is a szervezkedésre. [3] A gyűlésen felszólalt Fülep Bertalan, a Munkás-önképző Egylet elnöke is: „... A mai társadalomban — mondotta — sokkal jobb dolga van egy úri kegyenc-kutyának, mint egy isten képére teremtett embernek, mert azt a kutyát gazdája ellátja mindennel, de a munkások ezreivel nem törődik senki, ha éhen veszik is el." Fülep végül felhívta az építőmunkásokat, hogy lépjenek be a Munkásönképző Egyletbe. [4] A miskolci munkásmozgalom fejlődésében az adott helyzetben a Munkás Egylet erősítése volt a legfontosabb feladatok egyike, mert ebben az időben a munkásosztály politikai vezetőjének szerepét ez töltötte be. 1902. február 9-én újra gyűlést tartottak az építőmunkások. E gyűlésen már konkrét tennivalókról tárgyaltak. Az első napirendi pont a szervezkedésről szólt, míg a második egy memorandum megtárgyalásáról és elfogadásáról, amelyet aztán a mestereknek szándékoztak benyújtani. A munkálok helyzetére rámutat Jamrik Bertalan megállapítása, melyet e gyűlésen tett: „... a munkások folyton rettegnek a munkanélküliség rémétől, a munkaadók pedig iparkodnak ezen rettegést a saját előnyükre kihasználni." Jamrik e helyzeten segíteni csak az építőmunkás szakegyesület létrehozásával tartotta lehetségesnek, majd felolvasta a mestereknek benyújtandó 9 pontból álló memorandumot. [5] A memorandum foglalkozott a munkabérek rendezésével, s a minimális órabért 32 fillérben határozta meg. A munkaidőt reggel 6 órától este 6 óráig javasolták, reggel 1/2, délben pedig 1 óra étkezési szünettel. Szerepelt a pontok között az akkord-munka megszüntetése, a vidéki munkák utáni 30 százalékos pótlék fizetése, „tisztességes" szállás biztosítása stb. A memorandum csak gazdasági követeléseket tartalmazott. A szervezkedés jelen állapotában ez teljesen érthető. Pontos szövegét nem ismerjük, de stílusára Jamrik egyik megállapítása rámutat: „... azért van olyan könyörgő hangon megszerkesztve, mert a szaktársak még szervezetlenek és nem képesek a mesterekkel szemben elég erélyt kifejteni." [6] A gyűlésen az ácsok is csatlakoztak a kőművesek követeléséhez, öt kőművest és öt ácsmunkást választottak, kiknek a mesterekkel folytatandó tárgyalás és a szakegylet szervezése volt a feladata. [7] A miskolci polgári lapok elhallgatták a munkások mozgalmait, a hatóságok pedig igyekeztek gátolni a szervezkedést. A rendőrkapitány például csak úgy engedélyezte az egyik gyűlést, ha ígéretet tesznek, hogy azon idegen egyén nem fog felszólalni. A gyűléseken természetesen mindig ott volt a rendőrhatóság képviselője is.