A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
LEHOCZKY Alfréd: A miskolci építőmunkás szakcsoport létrejötte és harcának kezdetei
A MISKOLCI ÉPlTÓMUNKAS SZAKCSOPORT LÉTREJÖTTE ÉS HARCÁNAK KEZDETEI 323 A munkások által benyújtott memorandum megtárgyalására, március 8-ára hívta össze az ipartestület a békéltető tárgyalást. A megbeszélésen két építőmester (Hritz és Bogdán) nyomban kijelentette, hogy a munkások követelését „jogosultnak" tartják és elfogadják. A többi mester azonban hallani sem akart róla, ezért egy szűkebb bizottságot választottak, melyben a mesterek részéről 15 fő vett részt. E bizottságnak kellett az egyes pontokat elbírálni és megoldásukra javaslatot tenni. [8] Nincs pontos adatunk erről a megállapodásról, de a jelek szerint a miskolci építőmunkások első sikerének könyvelhetjük azt el. Elsősorban azért volt nagy jelentőségű, mert az eddig szervezetlen munkások előtt igazolta a szervezkedés célszerűségét, hiszen olyan eredményeket értek el, amire eddig nem is gondolhattak. A szervezkedés közben tovább folyt. Az elért eredmény növelte a szervezők tekintélyét. A vezetők hozzákezdtek az alapszabály kidolgozásához. Május elsején az építőmunkás színjátszók a városi színházban előadták a „Takácsok" című drámát. Ez élénk kulturális tevékenységre vall. A mesterek adataink szerint nem tartották be a memorandumban lefektetett pontokat. Június elején a munkások egy gyűlésen elhatározták, hogy elsősorban a munkaidő betartásáért indítanak harcot. Az akciót június 6-án kezdték el. A „Kőműves" a következőképpen számol be erről: „Aznap este úgy fél hét óra tájban kisebb-nagyobb csoportok vették körül az Urak utca 51. szám alatt épülő házat (ahol 45 munkás dolgozott. L. A.) és a népkerti mulató építkezését,.. . s mikor a szaktársak száma száz főre emelkedett, felhangzott a jelszó: — Le a szerszámokkal! Amilyen váratlan, olyan meglepő volt ez a támadás, melynek folytatásaként a tizenkét órai "munkaidőt érvényre juttató szaktársak oly fenyegető állást foglaltak el az ott idéző háztulajdonos és a munkavezetővel szemben, hogy az építkezéssel foglalkozó kőművesek kénytelenek voltak szerszámaikat letenni és a munkát beszüntetni." [9] Mindez arra mutat, hogy az építőmunkások egyre nagyobb számban kapcsolódtak be az aktív harcba, ami növelte osztályöntudatukat, szervezettségüket, összetartásukat, s megteremtette a határozottabb fellépések, bonyolultabb harci feladatok megvívásának feltételeit is. Június 29-én egy újabb gyűlésen folytatták a szervezkedést. Beszámoltak a mesterekkel folytatott tárgyalások eredményeiről, majd egy 30 tagú szervező bizottságot választottak [10]. A szakcsoport létrehozása közvetlen megoldandó feladattá vált. II. A miskolci építőmunkások szervezkedésének újra az országos értekezlet adott lökést. 1902. december 28-án tartották meg az építőmunkások II. Országos Értekezletét, melyen Miskolcról ismét Jamrik Bertalan vett részt. Jamrik többek között a következőket mondta el a miskolci helyzetről: „A múlt évi építőmunkás kongresszus óta kezdtek szervezkedni és azóta némileg a munkaviszonyok is javultak... Nálunk még nincs szakegylet, de legutóbbi értekezletünkön elfogadták az alapszabályokat." 21*
