A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

SZŰCS SÁMUEL NAPLÓJA 3Q5 I Politikai, történeti tisztánlátása élete utolsó éveiben sem hagyja el. Szellemi frisseségére semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy halála előtt még értékes adatokat jegyez le naplójába, sőt munkáit a 80-as években kezdi publikálni. A különféle sajtókiadványokat élete utolsó napjáig rendkívül nagy figyelemmel olvashatta, s úgy látszik, nem téved el a dualizmus korának politikai útvesztőjében. Tud tisztán és éretten látni, s már akkor megfogalmazza azokat az ítéleteket, amelyeket a történészek — egy kor teljes ismeretében — csak évtizedek múltán teremtenek meg. 1887 január elsején így elmélkedik az elkövetkező év eshetőségeiről: „Mit hoz reánk az 1887-dik év? ki mondhatná meg bizonyosan? Sokan tartanak ... a cholerának újra leendő fellépésétől, én pedig leginkább tartok attól, hogy mivel az öt éves mandátum lépend életbe, még több hiú, üresfejű ember juttand be az országgyűlés képviselő házába, mint jutott eddig. És az országgyűlés éppen nem fogja képviselni a nemzet akaratát; hanem Tisza Kálmán kormányelnökét, — és Ausztriáét." [30] 1888 végén pedig szinte már XX. századi gondolatokat penget meg: „...az 1848 óta megromlott hazánknak bizony nagy szüksége van békére, — és benne az európai általános lefegyverkezésre." [31] (K. I. kiemelés) Az ország, Miskolc és Szűcs Sámuel balsejtelmei valóra váltak. 1888 végén szinte ugyanazokat a gondolatokat írja le, mint 1887 legelején: „Hazánk jelen évben is elégedetlenségben élt. Az országgyűlés nem segít a polgárok anyagi helyzetén... nagy baj, hogy az országgyűlés tagjainak legnagyobb részében nincs önérzet, mindent megszavaz, valamit csak a kormány elnök Tisza Kálmán, illetve a bécsi camarilla Jáván." [32] A napló történeti értékére azonban nemcsak az országos eseményeket is érintő jegyzetei utalnak, hanem azok is, amelyek újságként csak három napig tartottak, de valamelyest tükrözik saját korukat. Erre jellemző az ügyvéd Eördögh István esete, ö a szabadságharcban mint nemzetőr 'tiszt vesz részt. A bukás után súlyos anyagi helyzete ellenére sem hajlandó lemondani forradalmi eszméiről. El nem fogták ugyan viselt dolgaiért, de a Bach-korszakbeliekért igen. „A Bach-korszakban tervezett forradalom kedvencz eszméje lévén, arról tudomással bírt, tán némi actióban is lépett, ezért elfogattatván évekig raboskodott" [331 — írja róla Szűcs Sámuel. Ez a tény jelzi a megye néhány emberének tettekben is megnyilvánuló forradalmi szándékát. Néhány évvel később a miskolci diákság a rendszer ellen még „lázongással is próbálkozott" [34]. Erről az eseményről ugyan országos lap is ad hírt, Szűcs Sámuel adatai azonban sokkal mélyebbek és megalapozottabbak. Az országos adatok mellett nyilván értékesebbek és mélyebbek a napló helyi adatai. Hiábavaló dolog lenne azonban helyi anyaggal is foglalkozni, hiszen Szendrei nagy Miskolc-monográfiájában a napló adatait — hivatkozással — sokszor szószerint felhasználja. Ezek a hivatkozások azonban többnyire Szűcs publikált helytörténeti anyagából valók. A fentiekkel kettős célt szerettünk volna elérni: egyrészt ismertetni akartuk azokat az országos vonatkozású anyagokat, amelyek ma is kiaknázatlanok, másrészt fel kívántuk hívni a figyelmét a napló történeti értékére. 20