A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

LAJOS Árpád: Borsodi palóc dallamtípusok

BORSODI PALÖC DALLAMTÍPUSOK 269 4a. TEMFVGiUSTO m 0 «É ^M ENPRéSZeÉZA. 39& HANGONY 7957{L A) +*-*• í Hej rozmaring, rozmaring, \eszákadr róu -lamáz ing. r i

r rr i >J m i ^

m em kedvesem, ki méwárjá jáz ingem. Van mSn nékem ked\ Sűrűen rajzó változatai vannak a barkóság területén. A második testvérdallam átlépi a Bükk-hegységet és igen gyakran felhangzik a matyóknál [8J, a Dél Bükkalján [9], sőt, elszóródik a Tiszatájra is, a szövegben feltűnő, élénk alakzatokkal (Sej, rozmaring, rozmaring, Hej rezeda, rezeda, Hej gyöngyvirág, gyöngyvirág, Hej piros bor, piros bor, Hej Böszörmény, Böszörmény, Hej járomszög, járomszög). A palóc területen van a legtöbb változata. A bemutatott kettős példa sugárkévéjét ezen a területen kell keresnünk. Ez a dallamtípus innen sugárzott ki nagy erővel, az említett tájakra. Kedveltté válásának oka nemcsak dallamosságában, hanem pattogó, tüzes ütemében is rejlik. Erre a dalra szívesen táncolnak ma is. Dallamfordulatai közül az első soré valósággal közhellyé vált. Többi sorának melodikus sémái enyhén variálódnak: (4. a) fi mi re so' — fi mi mi és fi mi re so' la' mi mi so' la' mi re — so' mi do és so la' mi fi so' mi do ti la so do — ti la la és ti la so do re la la. Északmagyarországon kívül más tájegységeken visszacsendüléseit nem feltem. A kvintváltó szerkezetű ötfokú dallamok közt a palóc népzenében is fellelhetők pásztortáncdallamok, szövegükben sajátságos cigánytréfáló dalok, ahogy a barkó pásztorok sokáig tréfásan emlegették: „cigányhimnuszok

97 [10]. Egy ilyen pásztortáncdal típus: TEMPÓ GIUSTO JUHÁSZLAJOS 47 é TARPÖNA 1957(L.A.) írdd szélén maslro-zik cigány ka ravan.