A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

LAJOS Árpád: Borsodi palóc dallamtípusok

266 LAJOS ÁRPAD Azt tételezzük fel, hogy a palócság körében gyakorta megcsendülő dallamoknak más tájakéival való hasonlósága nem azonosságon, hanem érintkezésen alapul. Ami pedig azonos, az bizonyos zenei archaikumoknak (kvintváltás, pentatónia) más tájakkal való közös megőrzése. Az itt következő dallamtípusok bemutatása azt a célt kívánja szolgálni, hogy mutassunk rá: a palócságnak Borsod területén is vannak zenei, etnikai specifikumai, melyek úgy tartoznak bele a magyar zenefolklór egészébe, hogy egyúttal beszédes bizonyítékai egy, a maga egészében külön zenei tájszólásnak. ötfokú hangsorú, régi szerkezetű dalok. 1 ^AKlANOOFLUBATq^ VAROA JÁNOS Soé URAJ 19^6 (LA.) Híres betyár vagyok Vidrócld a nevem, - tet engem. Ez a dakípus a maga egészében csak palóc területen ismert, [1] elterjedése jól követhető Hont-Nógrád megyétől Északnyugat-Borsodig. Dallamfordulatai az első, második és a harmadikkal kvintelő negyedik hatszótagos sorban különösen figyelemreméltóak. Az első sor sémája: la' so' fi re so' la' (egyik-másik változatban így is: la' la' so' re so' la') — máris egy olyan dallamfordulatot mutat, melyre más tájakról analógiát nem nagyon találunk. Keresve a frazeológiai megfeleléseket, még a dél-dunántúli területen sikerült hasonlóságot felfedezni két dallamban [2] a következő melodikus sémákban: la' so' fi re — so' so' la' mi re la és la' so' fi re — la' so' fi re — so' la' ti so' — fi mi fi mi (Berze Nagy János szerkesztette gyűjtemény I. köt. 514. old. 3. sz. és 541. old. 38. sz. dallamaiból). Bár a palóc és dunántúli sémák közt. mutatkozik hasonlóság, hangsúlyozásban, ütemezésben lényeges a különbség. Az ország más tájainak gyűjteményes zeneanyagát tanulmányozva, még a fentihez fogható hasonlóságot sem találtam. A palóc példa második és kvintelő negyedik sorának sémái: ti' la' so'' mi-re mi, illetőleg: mi re do la-so, la. Ezekhez hasonló melodikus sémákat megint csak a dunántúli zeneterületről sikerült lelni. [3] Ezeken a dallamsémákon is észrevesszük a hasonlóságot: re mi re do — la so, — la la la és la' la' ti' la' so' mi — re re mi re mi, illetőleg: re re mi re do la — so, so, la so, la — de a hangsúlyozás és ütemezés különbsége itt is döntő.