A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
LAJOS Árpád: Borsodi palóc dallamtípusok
BORSODI PALÖC DALLAMTÍPUSOK Mint minden néprajzi csoportnak, a palócságnak is megvan a maga zenei nyelvjárása, melyet a lakosság évszázadok hosszú során fejlesztett ki és ösztönösen ragaszkodott hozzá. A palóc zenei nyelvben, mint más tájegységek zenei nyelvében, felfedezhetjük a zenei nyelvhasználat örökölt ősi vonásait, de ezeken kívül. más területek népcsoportjaitól eltérő dallamfrázisokat is, melyekben a gyakorlott fül egy-egy dallam sajátos palócos csengését ismeri fel. E dallamfordulatok természetesen nem elszigetelt jelenségek, hanem egy-egy, az esetek többségében országosan kimutatható azonos vagy rokon dallamszerkezetből tipikusan kicsendülő hangsorok, melyeket a daloló tipikus hangsúlyozással szólaltat meg. A tájra jellemző dallamfrázisok nemcsak egy-egy dallamszerkezeten belül, hanem más dallamszerkezetekben is felcsendülnek, jól példázva «gy-e gy melodikus séma használatának szokássá válását. Borsod megyében gyűjtött adataim közlésével a palóc zenei tájnyelv ismeretéhez óhajtok hozzájárulni. A bemutatásra kerülő példák Borsod északi nyugati palóc (barkó) területéről valók. Kiválasztásukban a tipizálásra törekedtem. Többségükben régi szerkezetű dallamokat választottam példákul. A zenei etnikai specifikumok keresésére ezek a legalkalmasabbak. Ezek még az országosan megindult népzenei kiegyenlítődési folyamaton kívül maradtak, megrögződtek. Ugyancsak megrögződött jelenségeknek számítanak olyan újszerkezetű dallamok is, melyek hangsorai még erősen ragaszkodnak az ötfokúsághoz. Néhány, a palóc dallamfrázis használatára jellemző adatot ezek közül is közlök. — A nem ötfokú hangsorú dallamok közül néhány olyan daliám szerepel e példák közt, melyek palóc területen váltak legkedveltebbekké. Az egyes dallamtípusok kiemelésével a változatok szerepeltetése háttérbe szorul, a változatokra ez alkalommal csak utalok. Fő feladatnak, s egyúttal módszernek kínálkozott a dallampéldák összehasonlítása más területek dallamaival, a palóc jelleg megkülönböztetése céljából. Óvakodni kellett azonban a gépies elkülönítéstől. Éles választóvonalat nem húzhatunk. Bármennyire is rezervátum maradt sokáig a Bükk-hegység palóc lakosságú pereme, a Bükk—Mátra—Sajó környék — beletartozva az egész palócság tájegységébe, e népcsoport zenei, etnikai specifikumait nem szigetelhetjük el teljesen más tájaktól, megkülönböztetést inkább e sajátosságoknak a palóc zenei ízlésére jellemző gyakoriságában, sűrű rajzásában tehetünk, kutatva egyúttal más tájakra való bizonyos kiszóródásokat, illetőleg más tájszólású dallamok elpalócosodását.
