A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

PORCELÁN- ÉS KÖEDÉNYGYÁRTÁS MISKOLCON A REFORMKORBAN 253 fordulnak elő, amelyek a szabadságharc előtti években készültek. Ezen utóbbi megállapításunkat a korabeli datálható tárgyak összehasonlítása alapján alakítottuk ki [51]. A meghatározásokhoz a bécsi szalagdíszítés és a zöld szőllőleveles díszítés előfordulása nyújtott közelebbi segítséget. Ilyen díszítések a negyvenes évek közepéig használatosak általában, azután csak szórványosan fordulnak elő. A hazai gyárak közül alig ismerünk olyat, amely a szabadságharc előtti években készített ún. „rózsás" díszítményeket mázfeletti, vagy mázalatti festéssel. Ilyen tányérok abban az időben Cseh- vagy Morvaországból kerültek Magyarországra. Ennek bizonyítására számos példát hozhatunk fel a miskolci edény kereskedők hirdetéseiből, akik egyaránt árusítják a hazai és külföldi porcelánt és kőedényt, [52] már a szabadságharcot megelőző esztendőkben és azután is a század második felében. A bemutatott jegytípusokon kívül egyes szerzők miskolci gyár termékének tulajdonítják az „M" jelet is. A magam részéről nem osztom ezt a megállapítást, mert azok lehetnek a murányi gyár jegyei. Nem valószínű, hogy olyan gazdag változatú jegyformák mellett csak egy betűt használjanak, amikor a hazai gyárak között is éles verseny folyt, és a gyár mindenki által könnyen olvasható és megkülönböztethető jegye lényeges volt a kereskedés szempontjából. A miskolci gyárak termékeinek a jegyek, illetve az edény, a típusok és díszítmények megkülönböztetése szükséges ahhoz, hogy az egyes gyárak készítményeit elkülöníthessük egymástól és így tevékenységüket megismerhessük a gyártott tárgyaik és edényeik alapján. Összefoglalás. A miskolci Butykay-féle gyár története szorosan összefügg a reformkori viszonyokkal, tulajdonosának gazdasági lehetőségeivel és helyzetével. A nagyobb vállalkozások iránt is érdeklődést mutató kereskedő, tőkéjét nagyobb haszon reményében a porcelán- és kőedénygyárba fektette. A porcelángyártás eredményessége, vagy eredménytelensége, csak anyagi helyzetére volt hatással. A kőedénygyártás volt, úgy gondoljuk, legfőbb anyagi forrása, mert tetemes összegeket fordított annak fejlesztésére. — A foglalkoztatott munkások hozzáértését nem vonhatjuk kétségbe, mert azok felkészültségét a miskolci porcelánok és kőedények tanúsítják számunkra. — A miskolci kereskedők, jó szándéka, a vásárlók igénye nem voltak képesek a tőke hiányából előállított nehézségeit áthidalni és ennek volt végső soron következménye, hogy a rövid pár éves sikeresnek mondható működést -— virágzást — hosszabb ideig tartó pangás követte, ami a szabadságharc idején az első gyár működésének megszűnését idézte elő. A XIX. század második felében alakult két gyár története számos rokonvonást mutat az elsővel. A Mildner és Koos-féle üzemek nehézségeit még fokozta az egyre növekvő külföldi edényimport, amivel ezek a magánjellegű tőkével létesült kis üzemek a versenyt ugyancsak képtelenek voltak tartani. Molnár László