A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

PORCELÁN- ÉS KÖEDÉNYGYÁRTAS MISKOLCON A REFORMKORBAN 247 kon is. Számos adat szolgál arra vonatkozóan, hogy a kőedénnyel és a porcelánnal való kereskedés — Miskolc és környéke jómódú polgársága és a nemesség vásárlóigénye következtében — gazdaságilag igen jövedelmező és a legtekintélyesebb kereskedők foglalkoznak hazai és külföldi gyárak edényeinek eladásával. A korabeli hirdetések, nemcsak egyszerűen a kőedény és a porcelántárgyakat ajánlják, hanem közlik azok származási helyét is, ami új£i>b adatokkal szolgál a korszak kerámia-történetének megismeréséhez [27]. Jelentős szerepet tölt be a város életében a Furman kereskedő család, melynek tagjait 1814-től a városban találjuk. Haladó gondolkodású tagjai a reformkorszak esztendeiben az ipari fejlődés, a gazdasági élet fellendítői között tevékenykednek [28]. Furman B. Ferdinánd 1842-ben az Országos Iparegyesület miskolci megbízottja, aki hirdette a Miskolci Értesítőben az első Iparegyesületi kiállítást és vállalta a kiállításra kerülő anyag begyűjtését [29]. Közben jelent meg csak nyomtatásban Miskolcon az egyesület hivatalos felhívása a város „műiparos néposztályához", melyben a következőket olvashatjuk: „Az első Honi Ipar Egyesület — Alulírottak tapasztalván azt, mikép édes honunkban sokaknak alig van módjuk ösmeret vágyukat egy vagy máskép kielégíteni, különösen pedig mikép a' műiparos néposztály e

r tekintetben egészen elhanyagoltan a külfölddel sem erkölcsileg, sem műiparilag a'verseny pályára föllépni nem képes — egyesületünk a'végre, hogy hasznos ösmereteket terjesszünk a' nép mindazon osztályában, melynek nincs módja ösmeret vágyát egy vagy máskép kielégíteni, különösen pedig a' műiparos néposztályt hasznos ösmeretekben részleltetni, népszerű nyelven itt tanulságos és gyakorlati élet szükségeinek megfelelő munkák kiadása, 's végre az ipar és kézművesek haladását tárgyazó minden egyéb módok által." —- „Az e' végetti aláírási ív aluliratnak vagyon, bátorkodik tehát minden egyént, kit rokon érzet lelkesít felhívni ezen legkorszerűbb egyesület tagjává lenni, így szinte kér minden iparűzőket, hogy készítményeik beküldésével közre működni szíveskedjenek. Miskolcon június 18-kán 1842. Bakos Gábor" [30]. A felhívás lelkesítő szövege és Furman hirdetései nem keltették fel az első kiállítás iránti érdeklődést, mert azon miskolci iparos, vagy gyáros nem vett részt. Nem sokkal volt nagyobb a lelkesedés a miskolciak részéről a következő kiállítások iránt sem, mert az 1843-ban megrendezett második kiállításon mindössze kettő, [31] az 1846-ban megrendezett harmadikon pedig egyetlen személy sem képviselte a miskolci műipart. Ez utóbbi kiállítás előkészítésével kapcsolatban már nem elégedett meg az Iparegyesület pusztán általános felhívással, hanem külön felszólította a gyárakat az egész országban a tárlaton való részvételre. Erre a felszólításra válaszolt Szűcs János [32] egy terjedelmes levélben, amely a miskolci kőedénygyár akkori állapotát ismerteti. A kutatások során előkerült egyedüli hiteles adat, a gyár helyzetére vonatkozóan, ezért idevonatkozó részét közöljük. „... a Miskoltzi kőedénygyár felöli kérdésre bizonytalan felelettel alkalmatlankodni nem akartam. Becsületes ember a jóhírt — ha nem egészen bizonyos is — örömest jelenti nem úgy a rosszat. És egy vonaglásban lévő gyár viszonyainak tudatásával sokkal fösvényebb, sokkal titkolózóbb, sem mint felőle egyhamar bizonyost mondani lehetne..." — „Most azon-