A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

PORCELÁN- ÉS KÖEDÉNYGYÁRTÁS MISKOLCON A REFORMKORBAN 243 A tulajdonos anyagi nehézségei azonban a termelésre is hatással voltak olyannyira, hogy 1843-ban hat dolgozója hivatalosan kéri „tett munkáik után járó díjak" kifizetését. A jegyzőkönyv azt is elárulja, hogy ebben az évben is csődben van Butykay, mert a fenti követelések kiegyenlítésére a tömeggondnokot szólítják fel [12]. Ezek eredményezték végső soron 1844-ben a gyárnak, mint Butykay tulajdonnak — nyilvános elárverezését [13]. Valószínű, hogy az árverés után csak később került a gyár olyan kézbe, aki nemcsak vállalkozó, hanem hozzáértő is volt. Ezt bizonyítja Szűcs János levele, valamint ugyanabból az évből dr. Mehrer Antal pozsonyi lakos kérelme a miskolci porcelángyár részvényei tárgyában és az alapjául szolgáló társasági szerződés, melynek érdekében a törvényes lépések megtételét kéri a megyei hatóságoktól [14]. Feltehetően az árverésen gazdát nem találó gyárat a kor szokásainak megfelelően, a pesti Iparegyesület közreműködésével — Gyáralapító Társaság keretében —- részvénytársasági alapon próbálták megszervezni

r ami nem járt sikerrel, mert később ismét egyezkedésre került sor a gyár tulajdonát illetően. Hasonlónak véljük ezt a tőkés jellegű átszervezést a pesti Valero gyár esetéhez, amikor a részvénytársaság létesítéséről tárgyalások folytak, sajtóközlemények jelentek meg, de a valóságban az nem működött mint részvénytársaság. A reformkori Magyarországon, a kapitalizmus születésének időszakában szinte mindennapos esemény volt kereskedelmi vállalkozások és gyárak alakulása, vagy csődbe jutása. Hazánkban ezidőben még kevésbé fejlett a kereskedelmi és az ipari tőke — mert banktőkéről egyelőre alig beszélhetünk — nem volt képes olyan termelőerőket összpontosítani, hogy az ausztriai birodalom más tartományainak gyáraival, azok fejlettebb gazdasági helyzetéből következő versenyt állják. A birodalmon belül számunkra kedvezőtlen vámpolitika is erőteljesen befolyásolta a versenyt. A miskolci edénygyárról az első hír a Honművész hasábjain jelent meg [15], hogy „ ... edény fabrikát állítanak..." ebből arra következtethetünk, hogy a tudósító mint egy előzetesen tájékoztatta a létesítendő üzemről az olvasókat. — Azt sem tartjuk kizártnak, hogy ebben az időben már valóságos termelőgyár is létezett. — Az alapítás másik körülményeire tereli a figyelmet az a közlés, mely szerint „Butykay és Biszterszky" urakról van szó, akik valamiféle közös társulást hoztak létre. Ez utóbbi neve mindössze itt fordul elő Butykay nevével együtt a miskolci edénygyár történetével kapcsolatban. A kutatás során előkerült néhány figyelemre méltó adat Biszterszky Imrével kapcsolatban, aki az időben a dédesi papírmalom haszonbérlője és városi tanácsnok, 1831—1841 között [16]. Tanácsnoksága idején, de azután is több alkalommal szállít a város részére nagyobb mennyiségű irópapírt, irodai felszerelési eszközöket és más árukat [17]. A jó üzleti érzékkel megáldott vállalkozó, 1842-ben egy ajánló levél kiadását kéri a városi tanácstól annak érdekében, hogy a kassai sorsjáték helyi megbízotti tisztséget elnyerhesse. Az ajánlásban szerepel, hogy „ ... mint aki az 1838-ki évtől kezdve az 1841-k évig városunkban tanácsnoki hivatalt ditséretesen viselt a köztudomásra városunk dísze emelésébe a Porczellán gyár felállításával, a város kivilágításával munkás részt vett e felett magát erkölcsi tekintetben is mindenkor, 16*