A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

244 MOLNÁR LÁSZLÓ mint békés polgár úgy viselte . .." [18]. A későbbiekben megtörtént választáson a kilenc jelölt közül őt bízták meg a miskolci képviselettel. A porcelángyárra vonatkozó említés ugyan évszámhoz nem kapcsolható, de ha a korábbi idevonatkozó adatokat összevetjük, akkor őt, mint az iparfejlesztés pártolóját ismerjük meg, bár nem volt a gyár társtulajdonosa. A gyárral kapcsolatos kutatások során nevével az egész évtizeden keresztül nem találkoztunk, így elfogadhatjuk, hogy a gyár kezdeményezésén kívül azzal kapcsolata a későbbiekben sem volt. A miskolci anyakönyvek adatai a személyek nevein kívül becses adatokat tartalmaznak az egyes gyári munkakörökre és foglalkozásokra vonatkozóan is. Más források hiányában ezekből állapíthatjuk meg, hogy a gyár tulajdonosa Butykay József, aki miskolci kereskedő volt, a kőedény gyártáshoz nem értett, mert külön üzemvezetőt is foglalkoztatott, aki a porcelán és kőedény gyártásában egyformán járatos volt. A gyár első szakmai vezetőjének Schnir (Schir) Andrást tekintjük a felsoroltak közül, akit 1833-ban, mint „porczellanae Confector"-t említenek. Fetter József „Fő-portzellános" 1837 körül valószínűleg ugyanezt a munkakört tölti be. — Hüttner József előbb a porczellángyár gondnoka — 1841 —, majd „főporczellános" — 1842. —. Az ilyen bejegyzéseket nem tekinthetjük címeknek, azok a gyárban betöltött munkakört jelentettek. Butykay személyével kapcsolatban semmiféle olyan adat nem került elő ami a porcelán, vagy a kőedénygyártáshoz való hozzáértésről tanúskodna. Ebből arra következtetünk, hogy a gyár megszűnését a tulajdonos gazdasági helyzetének teljes csődje eredményezte, és nem a rossz vezetés, képzett munkások hiánya, vagy a gyár termékeinek alacsony színvonala idézte elő. Telkibánya és Miskolc. A Miskolci Porcelán és Kőedénygyár alapítási körülményei további szélesebb körű kutatást igényelnek. A telkibányai — regéczi — porcelángyár Miskolccal való kapcsolatára utal Mihalik Sándor is [20], amikor özv. Hüttner Mátyásnét és József nevű fiát említi, akik 1838 év derekán valósággal megszöknek Telkibányáról. Miskolcon telepednek le és kapcsolódnak az ottani edénygyár munkájába. — A miskolci gyárra vonatkozó iratok ez ideig nem kerültek elő, így ebben az esetben ismételten csak az anyakönyvek bejegyzésére támaszkodhatunk, amelyek ugyan Hüttner Mátyásnét nem említik — fiát, Józsefet pedig csak jóval később, először 1841-ben, amikor is Kubisy Juliannával köt házasságot [21]. Ebben az időben mint a Porczellán-gyár gondnoka szerepel. Az idézett tanulmány szerint elfogadhatjuk, hogy Hüttner József ismerte a porcelángyártás titkait, és így személyes munkájával is kapcsolatba hozhatjuk az eddig előkerült miskolci porcelánokat. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy már Hüttner előtt is volt a gyárnak olyan munkása, aki értett a porcelán készítéséhez. Az üzem címe a korabeli forrásokban mindenütt „Porcellán és Kőedénygyár" megjelöléssel fordul elő. — Ebből arra következtethetünk, hogy már az alapítástól kezdődően foglalkoztak porcelánnal, előbb kísérletek formája-