A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

SZ. CZEGLÉDY Ilona: Középkori csontmegmunkáló műhely a diósgyőri várban

KÖZÉPKORI CSONTMEGMUNKÁLÓ MŰHELY A DIÓSGYŐRI VARBAN A diósgyőri vár ásatási munkáinak újabb szakasza kezdődött el 1963ban. Teljes feltárás történt a belső várpalotában, a falszorosokban; a külső várban és kutatóárkokat húzhattunk a várárok területén is. Kibontakozott előttünk a vár teljes alaprajzi elrendezése, a több méter vastag törmeléktakaró eltávolítása után. A feltárások eredményeképpen fény derült a vár építésének történetére is [1]. Kézzelfogható bizonyítékát találtuk annaJk, hogy a vár mészkődombja már a bronzkorban és a koravaskorban is lakott volt. Felszínre kerültek a népvándorlási település nyomai is. Feltártuk a XIII. századi szabálytalan alaprajzú belsőtornyos kővár alapfalait. Ennek maradványaira épült Nagy Lajos szabályos négyszög alaprajzú palotája. Ezt a várat ÉK. felől pilléres hídon át közelítették meg. A külső vár Zsigmond király idejében kezdett kiépülni. A quaderbunkolatos, ikertornyos külső várfalöv kiépítése — a várárokkal együtt — - Mátyás király korára tehető. Az északi, északnyugati erődrendszer a XVI. század közepén készült. A XVII. században már csak kisebb átépítgetések, javítások fordultak elő. Az épületrészek, falmaradványok mellett igen gazdag régészeti leletanyag (kerámia, csont és fémanyag) is felszínre került a feltöltésből. Az épületmaradványoknál biztosabban keltezhető leletanyag sokat segít a vár egyes részeinek pontosabb meghatározásában, közelebb visz bennünket a vár történetének, egykori életének megismeréséhez is. A vár különböző pontjain és különböző feltöltési rétegeiben sok megmunkált állatcsont került elő. A csontanyagban különféle rendeltetésű tárgyakat találunk; eszköznyelek (evőeszköz; kés, villa, kanál), szerszámnyelek (fúró, véső), pipereeszközök (fésű, parókavakaró), ruházathoz tartozó darabok (övmerevítő). Akad napóra és különböző játéktárgyak (tesserák, sakkfigura) is. Előfordulnak olyan csonttárgyak is, amelyek különböző megmunkálási folyamatot mutatnak, s így csontfeldolgozó műhely létére utalnak. Ez utóbbi tárgycsoport nyersanyaga: szarvasagancs. A lefűrészelt agancsvégektől a kész tárgyig, a legkülönbözőbb munkafázisokat mutató darabok kerültek napvilágra. Anyagunkat az azonos megmunkálású darabok szerint csoportosítottuk. A faragott csontok lelőhelye: főként a keleti, nyugati és déli falszorosok. XV. századi pusztulási rétege, a déli falszoros zárt Anjou-kori szemétgödre. Anyagunk egyik (I.) csoportját azok a darabok alkotják, amelyek a faragás melléktermékei, hulladékok. Másik (II.) csoportjuk a megmunkálás különöző fázisait mutatja. A harmadik (III.) csoport a kész tárgyaké. *51