A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

ZOLTAY Endre: Újabb adalékok a borsodi vas- és fémkohászat történetéhez

172 ZOLTAY ENDRE A kemence-lelet körül vasércmaradványok nem voltak, előkerült azonban egy kb. 2,5 kg súlyú, jellegzetes alakú vas-buca, a kovácsolás nyomaival (1. ábra). Ilyen nagyságú buca még nem került elő a borsodi vasművesség hasonló korú, vagy korábbi leletanyagából — ha ilyen leletanyag egyáltalán volt — tehát összekötő láncszemként kezelhetjük a későbbi, fejlettebb vasművesség irányában. A vasbuca kémiai vizsgálata a következő eredményt adta: C Mn Si P S 0,08 0,02 0,032 0,070 0,014 % A vas összetétele tipikus, kis medencehőmérséklet mellett redukált termékre utal. Az idevonatkozó kísérletek tanúsága szerint a redukció mintegy 1200 °C átlaghőmérséklet mellett ment végbe, erre utal a kis C, Mn és Si-tartalom. Az elemzési mintát a buca egész szelvényéből vettük, tehát a minta jól átlagolható volt. Ha ilyen, nagyobb méretű és súlyú vas-bucát egyenletes kis C-tartalommal tudtak gyártani, ez csak az eddig feltárt észak-borsodi kohóknál nagyobb méretű, jobb hőtartalék kialakítással, nagyobb méretekkel jellemezhető kohókban történhetett. A feltevés pontos igazolását csak a leletnek megfelelő geometriai méretű kohó-modellekben végrehajtandó próbaolvasztás adhatja meg. a fizikai-kémiai folyamatok pontos reprodukálása mellett. A fellelt salak is tipikus, savanyú jellegű bucasalak volt a következő kémiai összetétellel: FeO SiO. CaO MgO AI2O3 56,25 15,25 1,78 0,79 2,36 % A salak képe, a nagy FeO-tartalom, mint bucasalakra jellemző alkotó miatt sötét színű, üveges (2. ábra). A mikroszkópi csiszolat is a bucasalakra jellemző szövetképet adja. A szövetképen túlnyomó a FeO és üveges SÍO2 állomány, benne 2 FeO SiO^ képletű fayalitdendritek (3. és 4. ábrák). A buca-vas állományának mikroszkópi képe a kémiai összetételnek megfelelő, lényegében ferrites szövetet mutatja (5. ábra). A vasércek közvetlen redukciójával kapott, viszonylag lágy, kis C-tartalmú buca kovácsolás után már közvetlenül felhasználható volt vastárgyak készítésére. A kis terjedelmű leletanyag nem tette lehetővé, hogy nyomon kísérhessük a továbbfeldolgozás (kézi kovácsolás, esetleges hőkezelés, cementálás stb.) menetét. A boldogkőváraljai leletanyag más, általános kohászati szempontból érdekes leleteket is tartalmaz. A Csonka-bástya leletanyagában szerepel egy kb. 3 kg súlyú lapos bronzlepény, ugyancsak itt találtak egy, ötvözésre minden jel szerint előkészített ónlemezt, összekalapált állapotban. Ugyanitt találtak rézércet is, kisebb mennyiségben. Ez a leletanyag a borsodi rézkohászat történetéhez szolgáltat érdekes adalékot. A rézérc kalkopirit, erősen kvarcitos társulásban, a rudabányai előfordulásokra jellemző képet ad. Az érc nem felszíni kibúvásokban került kitermelésre, erre utal az, hogy az oxidos jellegű bomlás nem fejlődött ki, s később, a kohósítás helyén sem következett ez be. mivel a vastag törme-