A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

ZOLTAY Endre: Újabb adalékok a borsodi vas- és fémkohászat történetéhez

UJABB ADALÉKOK A BORSODI VAS- ÉS FÉMKOHÁSZAT TÖRTÉNETÉHEZ A Borsod megyei vas- és fémművesség középkori történetére vonatkozóan (és ez áll a középkort követlenül követő századokra is) igen kevés tárgyi adatunk van, amint az ide vonatkozó szakirodalom is megállapítja [1], A vaskohászat kezdeteire vonatkozó leletanyag viszonylag nem régen lett feltárva, több esetben csak salakmaradványokról van szó [2], teljes értékű kohóleletnek csak az imolai és a trizsi anyag mondható. Ennek irodalmi feldolgozása előrehaladt már [3], sőt a korabeli technológia reprodukálása is megtörtént az elvégzett próbaolvasztások révén. Általános vélemény volt, hogy az észak-borsodi korai vasművesség a XII—

XIII. sz. után megszűnt, vagy legalább is erre utalt a leletek teljes hiánya. Az imolai és trizsi vas-buca leletek és a próbaolvasztás, mint technológiai kísérlet egyaránt azt mutatta, hogy a jelzett típusú, ún. nyitott mellű olvasztókemencében, amely egyenes folytatása a domboldalba ásott olvasztópáholynak, illetőleg egyszerű olvasztógödörnek, legfeljebb 0,5 kp nagyságrendű, közvetlenül kikovácsolható bucát lehet gyártani. A lefolyatott boldogkőváraljai ásatások a borsodi vasművesség újabb láncszemét adták kezünkbe. A leletek feldolgozása során előkerült több olyan berendezésnek nyoma, továbbá alapanyag- és félkésztermék-lelet, amelyek egyértelműen utalnak arra, hogy Boldogkőváralján megfelelő színvonalú vas- illetőleg fémművesség folyt [4]. Az ásatásokból a legfontosabb rész helyrajzilag az ún. Csonka-bástya területe, amely a leírások szerint tartalmaz egy kb. 0,8x0,6 m alapterületű aknás jellegű kemencét, illetőleg annak kőzetbe vágott alsó, medenceszerű részét. Mind a csapolónyílás kiképzése, mind pedig a szabálytalan négyszög alakú mélyedést képező kohómaradvány méretei alapján fel kell tételeznünk, hogy a kohó agyagból készült felépítménnyel, illetőleg tűzálló béléssel volt ellátva, ezek az elemek azonban idők folyamán teljesen lepusztultak. Ezt támasztja alá az is, hogy magában a kohóban rátapadt salakmaradvány, vagy ráégés nyoma nem volt tapasztalható. Az első leglényegesebb megállapítás a kemence típusára vonatkozik. A kemence méretei is meghaladják az eddig feltárt, korábbi eredetű északborsodi vasolvasztó kemencékét. A másik jellegzetesség a nyitott mellű észak-borsodi kemencékkel szemben a zárt medence-tér, kiképzett csapolónyílással, a salak eltávolítására és más, pl. nyugatmagyarországi típusú olvasztókemencékéhez hasonló különálló fúvókanyílással, amely az ilyen kemencetípusokra jellemző szögben hajlik a fenékrész felé. Egyedülálló jellegzetesség magyar viszonylatban, de legalább is borsodi vonatkozásban a tömör kőzetbe vájt kohó-medence.