A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

BOLDOGKŐ VARÁNAK FELTÁRÁSA 141 A tárgyalt helyiséget beborító, vastag feltöltődésiből későközépkori edényés kályhacsempetöredékek, egy vésett mintás csontgombos késnyél (VI. t. 9.) és egy malomkőtöredék kerültek ki. A téglapilléres helyiségtől Ny-ra eső, nagyjából egyenesen lefaragott, mindössze 10—15 cm-es törmelékkel borított területen (34, 46. kép) a sziklába faragva több cölöplyukat találtunk. Az öregtorony és a felső vár bejárata között pedig 10—20 cm mélyen szögletesen faragták meg a sziklát. Néhány edénytöredék itt is volt (pl.: II. t. 10.). A téglapilléres helyiségtől D-re faragták a sziklába a vár tömlöcét (34

r 45. kép). Mélysége: 5,60 m. Téglafallal bélelték ki, amelyet lent 31—35 cm széles sziklapadkára alapoztak (47. kép). Beszakadt kőboltozatának indítása megvan. Bejáratnak nyoma nincs, valószínű a boltozaton keresztül jutottak le. Feltöltődése nagyrészt falomladékból állt, de kerámia is volt benne. A kályhacsempetöredékek közül említésre méltó egy barna mázas darab, női arc ábrázolásával (IV^t. 14.), egy sötétbarna mázas töredék emberi felső törzs ábrázolásával (IV. t. 13.), ugyanilyen mázas, kiterjesztett szárnyú madaras töredék (IV. t. 12.). Találtunk a feltöltődésben még egy 1703-as Rákóczi-pénzt és egy múlt századi, erősen kopott külföldit is. A felső vár déli részét a D-i torony D-i falának meghosszabbítása és a külső várfal ehhez csatlakozó építése zárja le. A sziklanyelvre kijárati nyílás nem mutatkozott, lehetséges, hogy az alapozásnál magasabban volt. A börtön és a külső várfal közti szorosból XIV—

XVI. századi kerámiatöredékek kerültek ki. A börtön és a D-i torony közti részen a sziklán találtunk egy 1552-es Ferdinánd-pénzt [122]. A felső vár leírásánál kell megemlítenünk a sziklanyelven látható, egymással párhuzamos, két sorban elhelyezett, átlagosan 30 cm átmérőjű, sziklába faragott cölöplyukakat (4. kép). Ezekbe helyezték a palánkfalak gerendáit, a sziklanyelv végén pedig figyelő állás lehetett. A vár feltárásának befejező szakasza volt a kaputorony előtti terep kutatása. A torony É—D-i kutatóárkának hosszabbításával kaptunk keresztmetszetet a kapubejárat előtti útszakaszról. Itt az út alá épített boltív teteje és azt tartó fal, majd maga a szikla látszott. Edény- és vasalástöredékeket ebben az árokban is találtunk. A kaputorony előtti területen több kutató árokkal kíséreltük meg a középkori járószint keresését és a vár előtti lapos területet feltehetően védő, É—D irányú fal nyomát (4. kép). A kaputoronytól É-ra kijelölt „A" árok a fix pontnál 660 cm-rel alacsonyabban volt, Ny-i végében 750 cm-rel. Helyén a sziklában mutatkozó kürtszerű vájatból a várba vezető út végén épített kaput feltételeztünk. A feltárás során az árok metszetében több réteget figyeltünk meg (48. kép]: legfelül 10—15 cm-es újkori humuszos föld volt, alatta 50 cm vastag sötétszürke, törmelékes, majd az árok K-i felében a szikIán habarcsos réteg. Ennek folytatásában a Ny-i részen egy világosszürke, keményebb jelentkezett, alatta törmelékes feltöltődés.. Az említett világosszürke réteg lehetett a középkori járószint, folytatásában pedig maga a szikla. Ezt bizonyítja az is, hogy az előkerült kevés leletanyag 15—70 cm mélység közt volt, amely megegyezik a járószintnek feltételezett réteg feletti feltöltődéssel. Legmélyebben XV., feljebb XV—

XVII. századi edénytöre-