A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása
142 K. VÉGH KATALIN elekeket találtunk. Érdekes jelenség volt a sziklába faragott, É—D irányú, 45 cm széles, 70 cm mély csatorna, amely É és D felé is folytatódik. Vízlevezető csatorna lehetett. A kutató árok K-i végében, a hirtelenül emelkedő szikla oldalában egy 220 cm magas, kürtőszerű befaragás vált láthatóvá, előtte egy másik négyszögletes bemélyítéssel. Oldalánál a szikla padkaszerűen emelkedik (4, 49. kép). A kutató árok további részében a jelenségnek megfelelő faragások nem mutatkoztak, így ez a vár ala, a szikla mellé helyezett kisebb épíményhez tartozhatott. Ilyen építményekre a szikla oldalában megfigyelhető faragások, bemélyítések utalnak. A 11,80 m hosszú, 80 cm széles „B" kutató árokkal a kaputoronyhoz felmenő utat kísérő fal kezdetét is meg akartuk keresni. K-i végének szelvénnyé való bővítésében megtaláltuk az ívben induló, 60 cm széles, kezdeténél 20 cm magas falazatot, amelyet egy sor téglára alapoztak, a fix ponttól 8,25 m mélyen, kőből és téglából vegyesen építették. A fal alatt 15 cm vastag homokos-agyagos föld volt, majd ez alatt 5—10 cm vastag szürkés réteg mutatkozott, amely mélységben megegyezik az árokban megfigyelt, felső járószinttel. A fal végétől felfelé, 2 m távol kezdődik az út köves-téglatörmelékes kikövezése (52. kép). A „D" árokban előkerült a másik fal kezdete. A „B" kutatóárok metszetében több réteget láttunk (50. kép): felül 15—20 cm-es humusz volt, alatta szürke, helyenként köves-téglás réteg egészen az érintetlen sárga altalajig. A humusz és az altalaj között három vékony, 10—15 cm vastag, szürkés, helyenként habarcsos réteg jelentkezett, az egyik az árok közepe táján, közvetlenül a sárga altalaj fölött, a másik 30 cm-rel magasabban, a legfelső pedig ennél szintén 25—30 cm-rel feljebb, de csak az árok Ny-i végében mutatkozott. Ez utóbbi réteggel egy szintben alapozták a kaputoronyhoz vezető út kísérő falát, a középsővel pedig az árok Ny-i végében előkerült É—D irányú falat. A leletanyag 15—110 cm mélység közt jött elő, a XIV— XVII. századig. A XIV. századi kerámiaanyagot a legalsó szürkés réteg fölött találtuk, a XV— XVI. századit pedig a felső fölött. Itt volt még egy számszeríj nyílhegy és vasgolyó. Az alsó szürkés réteg tehát a XIII— XIV. századi járószint lehetett, míg a felső a XV— XVI. században keletkezett. Feltehetően a külső várfalat, amelynek alapozása pontosan egybeesik az utóbbi járószinttel, a XIV. században építhették. A XVII. századi edénytöredékek a legfelső szürkés rétegből jöttek csak elő, így a kaputoronyhoz vezető út fala sem készülhetett a XVII. századnál korábban. Az árokban talált XIV. századi edénytöredékeknél mélyebben néhány koravaskori edényperem és oldalrész is előkerült. Ilyeneket még a „C" árokban és a felső vár feltöltődésében is leltünk. E néhány edény töredék azt bizonyítja, hogy a várhegyen rövid időre a koravaskorban is megtelepedtek. A „B" árok Ny-i végében levő 55 cm magas, 105 cm széles falalapozás (51. kép) feltehetően a kaputorony előtti területet körülvevő védőfal maradványa, érdekes azonban, hogy folytatását a „C" árokban nem találtuk meg. A „C" árkot a D-i toronnyal szemben jelöltük ki, 18,80 m hosszú, 80 cm széles volt. A 15—20 cm vastag humuszos réteg alatt az árok K-i felében építkezési törmelékes, Ny-i felében barnás-szürke, néhol kavicsos feltöltődést találtunk (53. kép). Az árok közepén 100 cm mélyen bukkant elő a szikla, Ny-i végében a sárga altalaj. K-i végében a szikla oldala padkásán lefaragott.
