A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

132 K. VÉGH KATALIN nagyságú, középen 20 cm mély kis medencébe (18. kép), amelynek DNy-í sarkánál, a medence oldalában egy 10 cm átmérőjű lyuk található. A csatorna K-i és Ny-i oldalánál is mutatkoztak cölöplyukszerű befaragások. A kohórendszert magában foglaló sziklaemelkedés lábánál a feltárás során egy bronzlepényt, vasbucát, több bronz- és vassalakot, továbbá egy ónlepényt és rézércet találtunk. A bronzlepény beillik a kohó szájánál levő kis medencébe. A bronzlepény és a vassalak azt bizonyítja, hogy itt a középkorban bronz és vas előállítása folyt. A nagy medence a rézérc mosására szolgált, a kohóban ezt az ónnal együtt megolvasztották, a csatornával hozzákapcsolt kis medencében a salakot gyűjtötték össze. A folyamat többi részéhez tartozó jelenséget később, a palota leírásánál tárgyaljuk. A vasbuca és a vassalak bizonysága szerint ugyanitt bucaeljárassal kovácsolható vasat is állítottak elő, a bronz előállításánál korábban, vagy vele egy időben [120]. Megemlítjük még, hogy a „B" falnál is előkerült néhány cölöplyuk, amelyek valamilyen belső berendezéshez tartoztak. A D-i torony egy szabálytalan négyszög alakú építmény az alsó udvar déli végében, emeletén elfalazott kis lőrésekkel, ablakokkal. Északi falában alacsonyan elhelyezett, kifelé szűkülő, később téglával átépített lőrésszerű két kis ablak van. Ezek előtt korábban itt ajtónyílás lehetett, elfalazásának nyomai a falban jól láthatók (25. kép). Az épület bejárata ma a felső várból van, kelet felől. A feltöltődése 50 cm, néhol 100 cm vastag volt, teljesen egységes, a beomlott falak omladékából állt (22. kép). Kevés edény töredéket találtunk benne, köztük egy árpádkorit, a többi XIV—

XVII. századi, néhány zöld mázas kályhacsempetöredékkel. A sziklafelszínbe faragva egy 90 cm mély, 270x260x175x180 cm nagyságú medence került elő a feltárás során (21. kép), K-i oldala kissé a lépcsős bejárat alá homorítva. Többi oldala függőlegesen faragott. A medence ÉNy-i sarkából egy — az indulásnál 70 cm mély, 40 cm széles — vízszintes aljú csatorna indul ki, s beletorkollik a torony Ny-i fala előtt levő, 15—20 cm mély sziklaárokba. A csatorna alja 10 cm-rel magasabban van a medencénél. A medence D-i oldalánál egy 130 cm hosszú, 20 cm széles csatorna látható, lefelé félköralakban bevájva, mélysége középen 32 cm. A csatorna Ny felé, a szikla felszínéig folytatódik, szélessége itt 30 cm. A csatorna törésénél egy 80 cm mély, 20x10 cm átmérőjű fél cölöplyuk van, és ehhez hasonló került elő a medence ÉNy-i sarkában is, amely 20x10 cm átmérőjű, mélysége 75 cm (23. kép). Az előbbihez közel egy 26 cm átmérőjű, 25 cm mély lyukat faragtak a sziklába, majd még K-ebbre egy 18 cm átmérőjű, 5 cm mélységűt. A medence É-i oldalánál egy 80x75 cm nagyságú, 10 cm mély, ékalakú bemélyítés látható, majd 20x40 cm nagyságú, 11 cm mély, szögletes bevágás (24. kép). A helyiség DK-i sarkában 35 cm magas emelkedés van, az ÉK-iben két lépcsőfok és egy 25x28 cm méretű, 25 cm mély cölöplyuk. A fent leírt, sziklába faragott jelenségek arra mutatnak, hogy a toronyban száraz malom működött. Erről később bővebben írunk. Az f964. ávi ásatási terv a felső vár feltárása, s egyben az ásatás befejezése volt. A felső vár — amelynek főbb épületei az öregtorony, palota, három-