A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

BOLDOGKŐ VARÁNAK FELTÁRÁSA 133 szögű torony — hosszan elnyúló sziklagerincre épült, sziklafelszíne átlagosan 10—11 m-rel magasabban van a kaputorony fix pontjánál. A feltárást a háromszögű toronyban kezdtük meg, amely É-ról a palotát védi. Falai ma is magasan állnak, beomlott illetve elfalazott ablaknyílásokkal, a dongaboltozat nyomával. D-i fala az eredetinél későbbi, ajtónyílása neogótikus (26. kép). A torony belsejének kitisztítása után a bejárattól 230 cm-rel mélyebben levő sziklára alapozva, az É-i sarokban, két félköralakú falból álló köralakú építmény került elő, kövekből és téglákból falazva. Magassága megegyezik a bejáratéval (27—28. kép). Az építmény közepén sgy 60x70 cm nagyságú, 6 cm magas habarcsos-téglás alapozást találtunk. Valószínű, hogy ez a köralakú építmény a közepén levő alapozással a torony emeleteire menő csigalépcső maradványa. A feltárás során kiderült, hogy a tornyot kővel és homokos földdel feltöltötték, a köralakú építményben falomladék volt. A feltöltésben mindössze egy jellegtelen kis cserepet, egy állati alsó és felső állkapcsot leltünk. A toronnyal egyidőben épült a palota. Falai ma is magasan állnak, lent négy 20 cm széles, 120 cm magas lőréssel, amelyek kívülről is jól láthatók (29. kép), a lőrések felett az emeleten elfalazott, lapos kövekből épített, szegmentíves ablakok vannak. Mai ablakai neogótikusak. A falakban két gerendalyuksor van: az alsó a lőrések közt helyezkedik el, a felső az ablakok alatt. A gerendalyuksorok szemmel láthatóan is neni egyidejűek. Az emeleten még meg vannak a boltívindítások, s ugyanilyen boltívindítás látható a palota K-i oldalában, kívül a falszorosban is. A boltozás mindkét helyen egy időben készült, amelynek korát a K-i falban, a falszorosban levő boltívindítás habarcsában talált edény töredékkel is meghatározhatjuk. Az edény oldalrész vékony, világosbarna, belül gyengén sárga mázas, kívül két, egymással párhuzamos, vízszintes, vékonyabban festett barna vonal díszíti. Ez a töredék azt mutatja, hogy a boltozás a XVI. századnál korábban nem történhetett. A feltárás előtt is látható volt helyenként a sziklafelszín a palota K-i felében, ahol a feltöltődés csupán 15—30 cm vastag volt (30. kép). Ugyancsak kevés, 5—10 cm-es törmelékréteg borította a palota É-i harmadát. Jobban feltöltődött viszont a szikla lejtése folytán a palota D-i kétharmadrésze és Ny-i fele (27. és 30. kép). A feltárás során az utóbbi helyen, a sziklamélyedésben csupán követ-homokkövet-homokot találtunk, ami azt bizonyította, hogy a földszint járószintjének kialakítása végett a palota Ny-i részét feltöltötték. Teteje keményebb, lejárt volt. E fölött helyezkedett el a törmelékes, leleteket is tartalmazó réteg, majd legfelül egy vékonyabb, humuszos rész. A középső réteg a palotában sehol sem mutatott kor szerinti lerakódást, a különböző korú leletek egymás mellett fordultak elő. A köves feltöltés eltávolítása után láthatóvá vált a Ny-i palotafal réteges falazása, alapozása. A köves feltöltődésből kevés árpádkori és néhány vastag, fehér, bordázott, a XIV. század első felére tehető edénytöredék (pl.: II. t. 1.) származik, ami azt bizonyítja, hogy a palota feltöltése a XIV. század közepéig megtörtént. Ez a kor a palota építésének a kora is. mivel feltöltése nyilván a felépítése után történt. A palota tehát a XIV. század első felében épülhetett. Törmelékes feltöltődéséből, zömében a palota közepéről edény-, kályhacsem-