A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

BOLDOGKŐ VERÁNAK FELTÁRÁSA 125 18. kép. Sziklába jaragott kohó a csonka bástyán, felülről. Kekkel vegyes 60 cm széles kőfalat emeltek, s ezzel az ágyúlőréseket eltakarták, de csak a sarokig. E falat a „B" faltól kezdve É-i végéig lebontottuk, s így került elő a „B" fal mellett a többihez hasonló ágyúlőrés (4—5. kép). Az általunk lebontott fal D-i részét a sziklára alapozták 220 cm hosszan, majd 2 m magas törmelékre, a döngölt fal mellett pedig pontosan ennek magasságában kezdődött, alatta cserepes törmelékkel. A falban néhány XVI. századi edény- és sárga-barna mázas tányértöredékek voltak, míg az alatta levő földben XIV—XVI. századi cserepek. A döngölt földfal szétbontásakor XV—

XVI. századi kerámiamaradványok kerültek elő. A lebontott kőfal és a döngölt fal építési kora tehát a leletanyag alapján megegyezik, a XVI. századnál korábban nem készülhettek. Azt, hogy a döngölt falat mégis korábban építhették a kőfalnál, abból tudjuk, hogy D-i végének iránya megegyezik a lőrés oldalának irányával, míg a kőfal a lőrést eltakarta. Ez azt mutatja, hogy építésénél a lőrést még használták. Megfigyeltük továbbá, hogy a kőfalat kis mértékben ugyan, de ráfalazták a döngöltre, s ez szintén későbbi keltezésre ad okot (13. kép).