A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

BOLDOGKŐ VARÁNAK FELTÁRÁSA m Az alsó udvarhoz csatlakozik É felől a csonka bástya, a pincét is magában foglaló sziklaemelkedésen. Fala az alsó udvar Ny-i falának folytatódása, amely a felső vár háromszögű tornyához kapcsolódik. A fal alsó részén a feltárás előtt két ágyúlőrés látszott. Felső részén helyenként kifelé szűkülő kis négyzetes lőrések és ablakok vannak. A bástya nagy részét vastag feltöltődés borította (7. kép). Legvékonyabb, mindössze 15 cm-es volt az É-i falnál középen, de D és Ny felé egyre vastagodott. Nagyjából a bástya középső hosszanti vonalától a szikla erősen lejt Ny felé, így ezen a részen volt a legvastagabb a feltöltődés. A legfelső, 30—40 cm vastag, humuszos rész nem tartalmazott leleteket, nagyrészt falomladékból állt. E réteg alatt a bástya K-i felében — ahol a feltöltődés átlagosan 1 m volt — egészen a szikláig leleteket tartalmazó, omladékos, köves-téglás törmeléket találtunk. Rétegződését csupán a sziklába faragott medencében lehetett megfigyelni (12. kép). Itt, a bástya K-i részében a feltöltődés alul és feljebb egyaránt tartalmazott XIV., XV. és XVI. századi kerámiatöredékeket. Ny-i felében a helyenként a 2,50 m-t is meghaladó feltöltődésnek több rétegét állapíthattuk meg (13—14. kép). A bástyafal mellett, a VIII. szelvényben egy 290 cm hosszú, É-i végén 55 cm, D-in 80 cm széles, É-i végén 55 cm, a D-in 110 cm magas, sövényfonadékos, döngölt földfal került elő (17. kép). Jól látszottak benne a vízszintesen rakott sövényfonatok, amelyekre 7—12 cm vastag földmennyiséget döngöltek. A csonka bástya feltöltődéséből nagy mennyiségű leletanyag származik: sok edény-, kályhacsempe- és vastárgytöredékek, állatcsont, ágyúgolyó. A leletanyag vizsgálata során kiderült, hogy bár a bástya Ny-i felében több feltöltődési réteget figyeltünk meg, azokat nem keltezi a bennük talált kerámia, mivel úgyszólván mindegyik rétegben kerültek elő XIV. századi, vastag fehér, bordázott kerámiatöredékek, sőt néhol árpádkori is, s velük együtt későbbi, XV., XVI. századi cserepek, kályhacsempetöredékek. Még a legmélyebben levő sziklamélyedésben is találtunk néhány késői edénydarabot az árpádkori és a XIV. századi anyagban. Ezt a jelenséget figyeltük meg a faragott sziklamedencében is. A leleteket nagyrészt a szokásos középkori házi kerámia töredékei (pl.: II. t. 3—8.), kályhaszem- és kályhacsemperészek (pl.: IV. t. 1—10.), vasalástöredékek, vastárgyak (pl.: VI. t. 1—3, 5—7.) képezik. A cserepekből csupán egy edényt lehetett összeállítani, egy XVII. századi színes mázas, virágos, törökös mintájú, 26 cm magas (nyaka, szája hiányzik) korsót (V. t. 3.), Darabjai a legkülönbözőbb rétegekből származnak. A kályhaszemek töredékeiből egy XV. századi világosbarna, mázatlan, 13,5 cm magas, 21,5x21,5 cm méretű darabot sikerült összeállítani. Kifelé tölcséres, belső karimáján bepecsételt sodronydíszítés (V. t. 2.). A kevés mázatlan csempetöredék gótikus (IV. t. 5—7.) és reneszánsz (IV. t. 1—4) motívumú. A csonka bástya leletanyagából kiemelkedik egy lovast ábrázoló, világosbarna, mázatlan kályhacsempe, amelynek töredékei a döngölt földfal előtt, 140—180 cm mélyen kerültek elő (V. t. 1.). Nagysága: 22,5x21,4 cm, egyenes pereme 7 cm magas. Az ábrázolt ló felszerszámozott, rajta páncélba öltözött férfi ül, aki bal kezében a gyeplőt fogja magasra emelt jobbjában szablyát tart. A csempe készítésének idejét a lovas viseletén túl a szablya határozza meg leginkább. A szablya hosszú markolatú, nagy markolatgombos, kereszt-